Nemecz Ernő

* Losonc, 1920. augusztus 22. – /  geokémikus, egyetemi tanár, az MTA tagja (1979) ; ; Szülővárosában végezte középiskolai tanulmányait. 1938–1942-ben a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen ásványtant, földtant és vegyészetet hallgatott, 1944-ben szerezett doktori oklevelet. 1943–1944-ben, majd 1948–1949-ben a József Nádor Műszaki Egyetemen tanársegéd, 1949–1953-ban a Veszprémi Vegyipari Egyetem intézeti tanára, 1953–1990 között az ásvány- és kristálytani tanszék vezető professzora. 1990-től professzor emeritus. 1953–1954-ben az egyetem dékáni, 1971–1980-ban rektori tisztét is betöltötte. Kutatási területe az ásványtan, elsősorban az agyagásványok tulajdonságai, geokémiájuk, az ásványok röntgenanalízise, valamint az ásványi nyersanyagok elhelyezkedése. Elsőként írta le a clinoptilolit és modernit zeolitfajták nagy tömegű előfordulását a Tokaji-hegységben. Behatóan foglalkozott az agyagásványok szerkezetével és az egyes ásványfajták azonosításával. Új eljárást dolgozott ki a talajok ásványtani vizsgálatára. Közreműködött az UNESCO nemzetközi korrelációs program tervezésében (1969). 1966–1972-ben a Földtani Közlöny felelős szerkesztője és egyúttal a Magyarhoni Földtani Társulat elnöke is volt. Számos nemzetközi szervezet vezetőségi vagy tiszteleti tagja, több külföldi egyetem díszdoktora. ; ; Főbb művei: ; A kerámiai anyagok kristálykémiája (In: A kerámia elméleti alapjai. Szerk. Grofcsik János), 1956, ; Termográfiai vizsgálatok. Ásványok röntgenanalízise (In: Ásványtani praktikum I-II., többekkel), 1970, ; Az üledékes petrológia újabb eredményei (többekkel), 1971, ; Agyagásványok, 1973 (1981-ben angolul is, átdolgozva), ; Processes in soils and paleosoils. A new method for study of weathering (társszerző, Geojournal), 1995, ; The origin of the silt size quartz grains and minerals in loess (társszerző), 2000.