Nécsey László művészettörténész nyughelye

A Nyitrán nevelkedett Lyka Károly álltal szerkesztett Művészet című képzőművészeti szaklap 1910-ben megjelent első számában az alabbiakat olvashatjuk Dr. Nécsey Lászlóról (1878-1909): ; „Lesújtó hírek érkeztek a múlt év november havának elején a Szépművészeti Múzeumba. Az intézet egyik kiváló tisztviselője, ki ifjú életét megmenteni ment a dalmát tengerpartra, szörnyű haláltusát vívott egy gyilkos betegséggel. A szerető szülők és jóbarátok még bele sem élhették magukat a szörnyű valóság tudatába, mikor a drót november 11-én a tragédia végét jelentette. ; Nécsey László doktor halálának hírét mély fájdalommal vette mindenki, aki a megboldogulthoz közel állott. Komoly, szelíd lelkű, önzetlen ember volt. Egyedül hivatásának élt. Aki ismerte, csak barátja lehett. ; A létért való harctól megkímélte sorsa. Annál nagyobbak voltak azonban benső küzdelmei, míg a hivatásának megfelelő pályát megtalálta. S midőn gyökeret kezdett verni a kedvező talajban - egy váratlanul beköszöntött tüdővész rövid néhány hét alatt elpusztította. ; 1878 december 19-én született a barsmegyei Verebélyen. Gimnazista korában Érsekújvárra került, de ott a középiskolának csak első osztályát járta. A többi hetet Besztercebányán végezte. Az érettségit 1890-ben tette le. A hivatottság érzete nélkül iratkozott be jogásznak a budapesti egyetemen. A szigorlatokat már nem is tette le. Hazautazva kijelentette szüleinek, hogy a bölcsészeti szakra lép át. ; Kezdetben magyar és francia irodalommal foglalkozott. Különös szeretettel tanulmányozta az utóbbit. Időközben egyre jobban vonzotta a művészettörténet, míg végül annak kutatását választotta élete fő feladatául. ; 1903-ban a müncheni egyetemre ment, hol két éven át főleg Vollt és Furtwänglert hallgatta, majd egy évet a párisi egyetemen töltött. 1906-ban újra Budapesten iratkozott be és itt is szerezte meg a doktori diplomát 1907 júniusában, mint Pasteiner Gyula tanítványa. A következő év március elsején kezdte meg szolgálatát a Szépművészeti Múzeumban. ; Nécsey László a komolyan gondolkozó nemes törekvésű ember legtisztább típusa volt, az akarnokság minden nyoma nélkül. Nem vezették kicsinyes szempontok. Élete és tudományos működése közt a legszebb összhang uralkodott. Élvezetből dolgozott s éppen azért nem jutott annyira, hogy sokat adjon sajtó alá. Csak arról írt, ami igazán érdekelte s amit feldolgozásra érdemesnek talált. Munkáit gondosan készítette elő s alapos megfontolással tett papírra minden szót. ; Doktori értekezése "Vittore Pisano" 1907-ben jelent meg a Franklin-Társulat kiadásában. A nagy elmélyedéssel írt stílkritikai dolgozat Pisanello művészetének forrásaira igyekszik világot vetni. (A művészről azóta kimutatták, hogy keresztneve nem Vittore, hanem Antonio volt.) ; A kérdéssel már többen foglalkoztak s Nécsey csak adalékokkal járult hozzá annak az elméletnek bizonyításához, hogy ezen olasz festő művészete a XIV. századi burgundi, illetőleg francia miniatorok felfogásával áll legközelebbi rokonságban. Az értekezés önálló eredményekben leggazdagabb része Pisano két ismert arcképének elemzése. A finom megfigyelések egész sora szolgál itt három tétel bizonyítására. Pisanello festői stílusa az említett északi művészekével alapjában megegyezik. Festő és éremmintázó művészete közül az előbbi az idősebb. Két arcképe közül a Ginevra estei hercegnőt ábrázoló miniaturszerű festmény más művészi nézletből keletkezett, mint az estei Lionellot ábrázoló plasztikus jellegű képmás. ; Nécsey egyéb irodalmi munkái közül legértékesebbek azok a kritikák, melyeket a Budapesten megjelenő "Revue ele Hongrie" című folyóirat számára írt. Beszámolt ezekben minden nevezetesebb művészeti eseményről, és elismerésre méltó objektivitással fogalmazta meg mindig véleményét. A magyar festészet legújabb fellendüléséről szólva nem mulasztotta el pl. rámutatni Hollósy Simon érdemeire. Nécsey maga is szoros összeköttetésben állott egy ideig a sok méltatlanságot szenvedett művésszel, ki tanulmányaiban nagy segítségére volt. Nem hagyhatjuk említés nélkül a Budapesti Hírlapban és Az Újságban megjelent Velazquezről szóló cikkeit, úgyszintén azon névtelen kritikákat sem, melyeket még fiatal egyetemi hallgató korában a Független Magyarország számára írt. ; Többhöz nem volt ideje. Tudásának gyarapítását fontosabbnak tartotta, mint az elért eredmény publikálását. Olcsó sikerekre, nevének szellőztetésére nem vágyott. Egyáltalában egész működése nem volt egyéb, mint gondos alapvetés, a legfontosabb tudnivalók gyűjtése. ; Ritka jelenség a mi társadalmunkban, hol napirenden van már a művészet alacsony kizsákmányolása is. Nagy igazságtalanság volt tehát a sorstól, hogy éppen öt ítélte halálra. Bánatos szülei harmadik fiúkat vesztették el benne. Az elköltözöttek egyike volt az 1902-ben 32 éves korában tragikus véget ért Nécsey István festőművész. ; Holttestét hazahozták Verebélyre, és november 20-án temették el. A Szépművészeti Múzeum mély gyászának dr. Krammer Ernő igazgató adott méltó kifejezést. Mi, akik jól ismertük, azzal a fájó tudattal válunk meg tőle, hogy ezúttal egy sokra hivatott kifogástalan emberről kellett lemondanunk.“ ; ; A magyar kulturának igen kiváló munkása Dr. Nécsey László (szül. 1878 deczember 19-én Verebélyen, Bars megyében), a Szépművészeti Múzeum fiatal tisztviselője halt meg november 11-én a dalmácziai Lesina szigeten, hová tüdőbajának gyógyítása végett utazott. Szerény, feltünést kerülő ember volt.