Móczik József (Páter Felicián) sírja

Móczik József 1861. szeptember 9-én született Selmecbányán. Fiatal korában asztalosnak tanul, majd a teológiai szakra jelentkezik. 1883-ban belép a Ferencesek gyülekezetébe, 1893-ban pappá szentelik. Egy ideig kántor a Ferencesek templomában Pozsonyban, majd vidékre szólítja hivatása, később 1893 és 1900 között Budapesten teljesít papi szolgálatot. Itt közben diákként látogatja a Budapesti Képzőművészeti Akadémiát, tovább fejleszti azokat a festői tapasztalatait, amelyet már kántori, papi hivatása mellett korábban is gyakorolt. A tájképek mellett vedútákat fest, de pesti ottléte, frissen szerzett akadémiai ismeretei mindinkább a szakrális festészet irányába vezetik őt. Persze nem hagyja őt cserben a zene iránti vonzalma sem, volt kántorként az orgonajátékban, a zeneszerzésben való fejlődésre is módja nyílik a fővárosban. Majd visszatér szeretett városába, Pozsonyba, ahol kamatoztatja azt a hatalmas, sokrétű tudást, amelyre az évek folyamán szert tett. Folytatja papi szolgálatát, részt vesz karitászi munkákban, vezeti a Szent Márton Dóm gyermekkórusát, zeneszerzőként is részt vesz a templom szakrális zenei repertoárjának bővítésében, amely később a monarchia legjelesebb vallási központjaiban is érvényre jut. Zenére és képzőművészetre oktatja Frigyes főherceg gyermekeit. Mindezek mellett továbbra is fest, szentképei mellett – melyek a mai napig is számos templom díszei, s megtalálhatók mind a Pozsonyi Városi Múzeum, mind a Szlovák Nemzeti Galéria depozitárjaiban – az elesett emberek, a szegények ábrázolója is. Hatalmas tudása, emberszeretete, hitközössége iránti alázatos segítőkészsége a papi pálya magasabb posztjaira irányítják őt.  Később szentszéki tanácsossá léptetik elő. Felicián atya 1917. augusztus 18-án távozik az élők sorából, és az András temető templomának hátsó fala mögött, más egyházi eminenciák mellett temetik el. ; Felicián atya sírja (a temető II. szektorának nyugati oldalán) – siralmas állapotban van. A kereszt alakzatú márvány sírkő felső részéről hiányzik a bronz-relief (Kühmayer Róbert alkotása), a betűk – habár jól olvashatók – tisztításra, aranyozásra várnak, s nincs már meg az egyik lánctartó oszlop sem – a díszláncokat is beleértve. ; Somorjai Németh István zeneszerző, karmester is Móczik József tanítványa volt, aki 1908 és 1912 között tagja volt az atya vezénylete alatt álló Szent Márton Dóm gyermekkórusának. ; Nemzeti kulturális emlék: NKP 279/76.