Mindenkinek van kedvese csak énnékem nincsen
Ének
Mindenkinek van kedvese, csak énnékem nincsen, ; Kinek kettő, kinek három, nékem még egy sincsen. ; Bár az Isten egyet adna, jaj, de megbecsülném, ; Kezit, lábát összekötném, úgy a füstbe tenném. ; ; Ha ott sokat rugdalódzna, onnan is levenném, ; Innen-onnan pofonverném, aztán visszatenném. ; Lám, én szegény bakagyerëk, csak egyedül hálok, ; Akármerre tapogatok, csak falat találok.