Matunák Mihály

* Nagysurány, 1866. július 17. – † Körmöcbánya, 1932. december 5. / római katolikus pap, tanár, történész, levéltáros, turkológus ; ; Apja Matunák Imre, anyja Augustín Katalin. Gimnáziumi tanulmányait 1879–1883 közt Érsekújvárott, 1883–1885 közt Selmecbányán, 1885–1887 között pedig Egerben végezte. Teológiát a budapesti egyetemen hallgatott 1887–1891 között. Anyanyelvi szinten beszélt magyar, szlovák, latin és német nyelven. 1891-ben szentelték pappá Besztercebányán, 1894-től lett káplán Körmöcbányán. 1897 végéig az ottani magyar egyesület választmányi tagja és a kat. legényegylet elnöke volt. A német és szlovák polgárság között a magyar nyelvet és hazafiasságot terjesztette. A városi levéltárban több évig történelmi kutatásokat végzett. 1898-ban nevezték ki a korponai állami és községi felső népiskola igazgatói posztjára. Korponán a városi levéltárt is rendezte s az általa alapított városi múzeumot numizmatikai gyűjteménnyel és más régiségekkel gyarapította. Az 1605-ös korponai országgyűlésről is értékes cikket közölt. 1898-ban a Hont megyei történelmi kiállítás diplomatikai részét rendezte és az ez után megalakult Honti Múzeum Társulat titkárává választották. 1902–1922 között Breznóbányán dékán, majd 1922-től Körmöcbánya város levéltárnoka. ; Numizmatikai gyűjtésen kívül botanikával is foglalkozott, több herbáriumot állított össze. Gyűjteményeit a breznóbányai iskolának ajándékozta. 1919-ben a Matica slovenská breznóbányai részlegének alapító tagja. Több községben és városban is (Göd, Nagyszalatna, Szucsány) tevékenykedett mint hitoktató, nevelő, népiskola-igazgató és levéltáros. Mindenekelőtt azonban jó tollú, pontos, szorgalmas, fegyelmezett történetíró és helytörténész volt. Az ő nevéhez fűződik Érsekújvár kettős-alapítási évének a feltárása. Nagy szorgalommal kutatta, gyűjtötte és rögzítette a szlovák hazafias történeti énekeket. Több munkájában foglalkozott a szlovák nemzet eredetével, történetével, néprajzával továbbá Cirill és Metód életével és munkásságával. ; Elsősorban a XVI–XVIII. sz. történetét kutatta, ám alapos tudományos felkészültségéről tanúskodó tanulmányait és eredményeit az 1945 után színre lépő történész nemzedék nem vette figyelembe vagy elhallgatta. Írásai az Érsekújvár és Vidéke, az Érsekújvári Lapok, a Nyitramegyei Szemle, a Nyitramegyei Közlöny, a Századok, a Hadtörténeti Közlemények, a Felvidéki Híradó, a Besztercebányai Híradó, valamint a Slovenské pohľady című lapokban jelentek meg. A Korpona és Vidéke című lapnak 1898 decemberében egyik alapítója és 1900 októberéig társszerkesztője volt. Borovszky Samu Magyarország vármegyéi és városai sorozatának Hont vármegyével és Selmecbánya szabad királyi várossal foglalkozó részében ő írta a Korpona történetét összefoglaló fejezetet. Az 1918-as impériumváltást követően már csak szlovákul publikált. ; ; Főbb művei: ; Nagy-Surány hajdani vára történeti vázlata, 1889, ; A magyarbéli Bosnyák család története, 1895, ; Érsekújvár második alapítása – 1574, 1897, ; Korpona szabad királyi város bírái és polgármesterei 1266–1898, 1898, ; Korpona 1848–49-ben, 1900, ; Drégely és Palánk katonai szerepe a törökök alatt 1552–93, 1901, ; Korpona várkapitányai, 1901, ; Korpona városa terei, utcái, közei s házsorai elnevezésének tervezete (szlovákul is), 1901, ; Érsekújvár a török uralom alatt (1663–85), 1901, ; Adalékok Korpona történetéhez, 1902, ; Drégely, Szondi, Palánk, 1902, ; Végles vára, 1904, ; A palásti csata (1552. augusztus 9–10), 1910.