Madari szüret

A szőlő betakarítása, vagy ahogy Madaron mindenki emlegeti, a szüret nagy eseménynek számított a faluban. Mivel szinte minden családnak volt egy kis szőlője, amit egész évben kapálgatott, kötözgetett, ápolgatott, hogy szeptember végén, illetve október elején aztán nekigyűrkőzzön a család apraja-nagyja és leszüretelje a termést. ; nem volt ez egy egyszerű munka, nagy készülődést igényelt. A férfiak már napokkal előtte kimosták a fahordókat, hogy kellőképpen kiszáradjanak, mire eljön a szüret ideje. Aztán a kádat is el kellett mosni, amibe a szőlőt beledarálták, rendbe kellett tenni a sutyút (Madaron a szőlőprést nevezik így) és a puttonyokat is, el kellett készíteni a kannának, késeket, metszőollókat, hogy a szüret reggelén már csak neki kelljen állni a munkának. ; Kora reggel aztán a háziasszony megsütötte a töpörtyűs pogácsát, hozzápakolt néhány hajszálvékonyra szelt sonkát, dércsípte pirospaprikát, ecetes tormát, foszlós fehér kenyeret, bepakolta egy kockás abrosszal bélelt kosárkába, mellé tett fél liter házi szilvapálinkát, hogy mire összejön a társaság, legyen mivel megkínálni őket. ; A legszűkebb család ezen a napon kibővült a távolabbi rokonokkal, a jóbarátokkal, akár a szomszéddal is, hogy a munkát mihamarabb be lehessen fejezni. A napot aztán egy kupica pálinkával kezdte minden felnőtt, hogy az őszi hideg ki ne fogjon rajtuk, de belülről melegen tartsa a lelket. Volt, aki kettővel is meg bírt inni. Ettől aztán jó kedve kerekedett a szüretelő társaságnak, és mire a nap sugarai valamelyest fölszárították a hajnali párát, már javában folyott a munka. ; ; Szüret ; ; A madari szőlő közepébe ; Megérett a ropogós cseresznye, ; Olyan piros, mint a cseppentett vér, ; Meghalok a régi szeretőmért. ; Lányok, lányok rólam tanuljatok, ; Katona szeretőt ne tartsatok ; A katonát elviszik messzire, ; Rá sem gondol, hogy voltam szeretője. ; Olyan legény akart hozzám járni, ; Ki az ajtót nem tudta bezárni, ; Megtanulja, lesz még rá ideje, ; Szüret után leszek szeretője, ; Utána meg a kedves felesége. ; ; Ketten fogtak közre egy szőlősort, egyik az egyik feléről, másik a másik feléről, hogy könnyebb legyen szedni. Mindig egy ügyesebb és egy kevésbé ügyes került össze párba, ha volt gyerek is a munkások között, akkor egy felnőttel dolgozott össze, hogy senki ne maradjon le. A tőkékről a kannákba szedték a szőlőfürtöket, és komoly verseny alakult ki a párok között. Ha valaki elkapkodta a dolgát, és ott maradt a tőkén egy-egy fürt, bizony visszarendelték. Számon tartották, ki hány kannával szedett már le, és melyik sorból hány puttony szőlő került ki. Mert volt egy puttonyos ember, aki összegyűjtötte a kannákból a szőlőt, és kihordta a sor végére. Ott aztán a kocsira pakolták a megtelt puttonyokat. nem volt ritka az énekszó, a hangos nevetés, egymás ugratása. Ha sok volt a szőlő, akkor félidőben megpihentek, előkerült a kockás abroszból a hazai, akadt még a szilvapálinkából is, és mire minden szőlő felkerült a kocsira, addigra már nagyon jó kedve volt a társaságnak. ; A pincénél aztán a leszedett szőlőt ledarálták a nagy kádba. A daráló összerakása és a szőlő darálása férfimunka volt. Komoly fizikai erőnlétet igényelt. Mire megtelt a kád, beesteledett, az asszonyok addigra megfőzték a vacsorát. Szomjoltónak friss mustot töltöttek mellé, amit a nagykádba tett szűrőből lehetett merni. ; Néhány nappal később, amikor a szőlő kellőképpen levet eresztett, hordókba szűrték, és a szőlőhéjat a sutyúba szedték, hogy az utolsó cseppet is kipréselhessék belőle. A sutyú egy henger alakú, fa lécekből, fém abroncsokkal összefogatott prés, melyet kézi erővel húztak egyre szorosabbra, és az aljánál egy kis vályú gyűjtötte össze az értékes nedűt. A nedvességétől megfosztott szőlőhéj és magok, azaz a terkő sem veszett kárba, mert később ebből készült a terkőpálinka. Egyébként a libák is szerették, és ha kissé erjedésnek indult már, kellemesen be is rúgtak tőle. ; A hordókban aztán a mustból előbb murci, aztán – ahogy a forrás mind tovább tartott – bor lett. Minden gyerek tudta, hogy a pincébe tilos bemenni, amikor forr a bor, mert a keletkező gázok halálos mérgek, és a felnőttnek is csak égő gyertyával a kezében szabad lemenni, ha valamiért nagyon muszáj. ; A borkészítés tudománya a családban apáról fiúra szállt.