Madari disznótor

Gyermekkorunk teléhez elválaszthatatlanul hozzátartozott a hó, a fagy, az ereszről lógó jégcsapok és természetesen a disznótor is. ; Madaron is szinte minden háznál neveltek disznót, hogy a gazda az állatok körüli napi munkával legalább egy részét megváltsa az ételre költendő összegnek. Meg hát a házi ízeket amúgy sem lehetett a boltban vett húsáruval összehasonlítani. A kolbász, a hurka receptjét minden család hétpecsétes titokként őrizte. ; A disznótor napját már jó előre meghatározták, hogy a böllér biztosan szabad legyen azon a napon, ne legyen más elfoglaltsága. Az időjárás is fontos tényező volt, ezért a legtöbb helyen januárra időzítették az egész napos eseményt, mert jó hidegben, fagyban volt a legjobb dolgozni a hússal. ; A háziasszony már előző nap megpucolta, összemetélte és megsütötte a vöröshagymát, ami az hurka töltelékéhez kell, a fokhagymát, ami a kolbász alapízesítését adja. Elmosta és előkészítette a nagy edényeket, összeállította a zsírsütéshez a katlant, a gazda feladata volt a tűzifa bekészítése, a kések megélezése, és természetesen a kellő szeszfokú házipálinka, és forralni való bor biztosítása, hogy jobban menjen a munka. ; A disznótor hajnalán összegyűltek a szomszédból és a rokonságból a férfiak, mert a böllérnek segíteni férfimunka volt a javából. Előtte felhajtották az áldomást, ami esetenként két-három stampedli jófajta házipálinkából állt. Kellett is, mert nagy volt a hideg, meg a hízó is jó nagyra nőtt, nem adta könnyen a bőrét. ; Az volt az igazi, ha visított egy kicsit, hadd tudják az utcabeliek, hogy nagy munka veszi kezdetét. A leölt disznót először megpörzsölték, amire régen szalmát használtak, a modernebb időkben pedig már gázlángot. Mire megvirradt, az ügyes böllér már a disznó feldarabolásánál tartott. Közben alágyújtottak a katlannak is, ott melegedett a víz, amiben előbb a hurkának valókat főzik ki, majd a préssajt alapanyagait, végül az abáléban a szintén a hurkába való rizst. ; A háziasszony dolga volt, hogy a fogott vérből és jó adag vöröshagymából hagymás vért süssön reggelire a férfiaknak. ; A háziasszony és segítői a konyhában tüsténkedtek, átválasztották és megfőzték a takartos káposztába való rizst, az első adag hús is nagyon hamar megérkezett, hogy pecsenyét lehessen belőle sütni az ebédhez. ; A férfiak dolga volt a hús feldolgozása, a kolbásztöltelék, a hurkatöltelék és a préssajt elkészítése. Az asszonyok tisztították meg a disznóbélt és a gyomrot, amibe a tölteléket betöltötték. Szintén az asszonyok dolga volt a vacsora főzése, ami hagyományosan húsleves, takartos káposzta, sült hurka, kolbász, és a délről maradt pecsenye maradéka volt. Mindehhez friss fehér kenyeret, savanyúságot tálaltak. ; Késő délután volt már, mire kifőzték a hurkát a katlanban zubogó vízben, és a zsírt is kisütötték a nagy üstben. A friss töpörtyű illata betöltötte az egész környéket. A böllér és segítői az utolsó áldomást itták a jól végzett munka örömére, majd mindenki hazament, hogy lemossa magáról a kemény munka izzadságát. És hogy tiszta ruhába öltözve immár vendégként odaüljön a takarosan megterített asztalhoz, és egy kellemes vacsora mellett, a tűz pattogását hallgatva, borozgatva adomázzon késő éjszakáig.