Lova lába megbotlott egy gyökérbe (Esik eső szép csendesen csëpërëg)

Esik eső, szép csendesen csëpërëg, ; Csali Pista a kocsmába keserëg. ; Kocsmárosné hozzon bort az asztalra, ; Legszëbb lányát állítsa ki a posztra. ; ; – Édesanyám, én a posztra nem megyek, ; Amott jönnek fölfegyverzëtt csendőrök. ; Csali Pista nem vëtte ezt tréfára, ; Felugrott a kis pej lova hátára. ; ; Kis pej lova el is vitte messzire, ; Egészen a Bakony erdő szélére. ; Lova lába mëgbotlott egy fenyőbe, ; Úgy fogták el Csali Pistát örökre. ; ; Csali Pistát föltették a kocsira, ; Azt kérdezi, hol az ő kis pej lova. ; Azt feleli rá a csendőr kapitány: ; – Csali Pista nem ülsz többé paripán. ; ; Megüzenëm én a feleségëmnëk, ; Gondját viseljë a gyermëkeimnëk. ; Ne nevelje, sem kocsis, sem gujásnak, ; Azt az ëgyet taníttassa bëtyárnak. ; ; – Fel is nőttem, bëtyár lëttem nem gujás, ; Ostort fogok a kezëmbe, karikást. ; Fölnyergelëm kesejlábú lovamat, ; Lërúgatom véle a csillagokat.