Lőcsei evangélikus templom

A szász (cipszer) lakosságú város a reformáció évszázadában egyöntetűen luteránus vallásúvá lett, így e közösség használatába került a fő téri Szent Jakab plébániatemplom. A 17. század közepén aztán az ellenreformáció nyomására a protestánsok kiszorultak a fő téri templomból: azt vissza kellett adniuk a katolikusoknak. 1687-ben Csáky gróf segítségével kaphattak egy telket a városfalakon kívül, ahol - fából, torony nélkül - templomot és iskolát emelhettek, illetve temetkezhettek. 1709-ben ez az artikuláris fatemplom leégett. Helyette 1712-13-ban egy, a Késmárkon ma is álló fatemplomhoz hasonló istenháza épült fel itt, melyhez 1722-ben egy kőből épült kis kápolnát is csatoltak. E temetőbeli templom 1837-ig maradt fenn, mikor is a város evangélikusai felépíthették a város fő terén a ma is álló templomukat. ; A mai evangélikus templomot 1825-1837 között építették a városi piac helyén. Klasszicista stílusú, görög kereszt alaprajzú, visszafogott ornamentikájú épület, hatalmas centrális kupolával fedve. Kivitelezője az 1806-ban Egerből Lőcsére érkező, a nagy vármegyeházát is tervező, morva származású építész, Povolny Antal volt. A nagy méretű templom 1500 embert tud befogadni. Ebbe az új templomba vitték át a kiszolgált régi fatemplom valamennyi értékét, képeit, keresztjeit, orgonáját, stb. Oltárképét Czauczik József lőcsei festőművész készítette. Később, a 19. század végén a templom karzatán helyezték el a gazdag lőcsei evangélikus egyházi könyvtárat.