Likava (Likavka) vára

Mikszáth Kálmán Magyarország lovagvárai című kötetében így összegzi a vár történetét: "Vér vízzé nem válik. I. Károly királyunkon is teljes életében meglátszott, hogy olasz. Ahol csak szerét tehette,mindenütt kitüntette őket. Hanem özönlöttek is be seregesen, mint légy az édes tejre. ; Így jött be valami Douch nevű kalandor gróf, kit legott nagy birtokkal ajándékozott meg a király Liptó megyében. A magyar urak úgyse törték oda magukat valami nagyon. ; Ez a Douch építette a likavai várat (1335 körül). Jó ízlése volt az olasz úrnak, s pompásan választotta ki a regényes magas sziklatömböt, amelyre a likavai vár épült, s melynek a háta mögött még magasan meredezik a Chots hegy komor orma. ; Douch nem nagy hasznát vehette várának, mert nemsokára meghalt örökös nélkül, de annál nagyobb hasznát vette Liptó megye, mert ez volt valamennyi várai közt a legerősebb. ; Ott volt ugyan Hradek is, de annak a falait nagyon is gyengéllették, míg ellenben a rózsahegyi várkastély csak arra való, hogy délceg várkisasszonyok sétáljanak a kertjében, s esténkint kihajolva az ablakon, hallgassák a lantos mélabús kobzát… ; Likava azonban jó menedék volt a törökök, tatárok és rablók beütései ellen. A negyedórányira fekvő Rózsahegy városkából ide futottak a népek nagy veszedelem idején. ; Douch halála után a korona tulajdonába jutott a vár és a hozzá tartozó nagy uradalom. Később Albert király özvegye behítta a cseheket kiskorú fiának, Lászlónak védelmére, s ezeknek mindjárt átengedett asszonyi ésszel nehány felsőmagyarországi várat, köztük az erős Likavát. ; A híres Giskra, a csehek vezére, ült be most Likavára, s onnan tőn rablóportyázásokat messze vidékekre. A likavai vár pincéiben halomra rakva álltak a lopott kincsek. ; Hanem Giskra uramra is rájött a dér. Mátyás király kiverte Likaváról és mindenünnen egész pereputtyostól, s a maga címereit (a gyűrűt tartó holló) faragtatta ki a nyugoti kapu homlokzatára. ; A király gyakran fordult meg Likaván. A körülfekvő erdőkben és fenyvesekben sok volt a vad, s a híres király szerette fölvenni a béke idején a vadászruhát. ; Mátyás halála után természetes fiáé, a maradék nélkül kimúlt Corvin Jánosé lett a vár és uradalom, de azután megint kézről-kézre vándorolt. ; I. Ferdinánd mint ellenkirály Pekry Lajosnak ajándékozta, ki most már a saját címereit és nejéit, egy orosz hercegnőét, rakatta fel a belső várkapura 1534-ben. Aztán Krusith Jánosé lett, ki korán elhalt, s csinos özvegyet hagyott maga után. ; Az özvegy Pálffy Katalin kezével járt a vár, ki azt Illésházy Istvánnak nyújtotta. ; Azonban örökös ebből a házasságból sem született, minélfogva Illésházy István egyik rokonát, Illésházy Gáspárt fiának fogadta, s így lett Likava Gáspáré, ki megint a maga címerét vésette a kapuk fölé. ; Gáspárnak két fia maradt: György és Gábor. Gábor ült be Likavára gazdának, de nemsokára adósságokba keveredett, s elzálogosította birtokát Thököly István uramnak, aki akkoriban a leggazdagabb főúrnak tartaték a Felvidéken. ; Most aztán fényes világ virradt Likavára. Thököly nem kímélt semmi költséget, s igazi fejedelmi pumpával ékesítette fel a várat. Kerteket csinált ott nagy költséggel. A külvárhoz egy gazdag forrást csatolt odáig nyúló, három ölnyi széles és boltozatos bástyák segélyével, mert bosszantotta, hogy vízhiányban szenvednek ott fönn a várban. ; E bástyaépítésről egész regék szállongnak a környéken. ; Thököly – úgy mondják – összeszedette az egész vármegyéből a tojásokat, s homok helyett tojásfehérjét használt az építésnél, s a cement készítésére nem vizet, hanem bort fordított volna. ; Hanem hát én ennél okosabb embernek tartom Thököly István uramat. A tojást még nem mondom, de hogy a bort őseink is megbecsülték – arra van a históriában elég kútforrás. ; Annyi azonban bizonyosnak látszik, mert több író említi, hogy ez a forrást felvezető bástya hatvanezer rénusi forintba került, ami akkor roppant összeg volt, s ebből aztán könnyű kimagyarázni azt a közmondást, hogy Likaván vétek a borba vizet tölteni. ; Még egy ura volt a várnak aztán, a híres Thököly Imre, de ettől elvette a királyi fiskus, s ma is a kincstáré a likavai uradalom. ; Hát a vár? ; Azt lerontatta II. Rákóczi Ferenc, ki nem szerette a várakat győzelmi útjában, nemcsak maga előtt, hanem még meghódolva sem – maga mögött. ; »Minden ilyen helyen inkább szeretnék egy kenderáztatót« – szokta mondani a fejedelem, többre becsülvén a síkon az ütközetet, mint a »szaporátlan munkát«, az ostromokat."