Lengyel menekültek Bényben

Cséplés ; Közvetlenül a második világháború kitörése előtt, de talán már ezt megelőzően is elkezdődött a lengyelek üldöztetése, így hát sok család, de önálló férfiak is jobbnak látták hazájuk ideiglenes elhagyását, és ahol tudtak menedékjogot kértek. Így kerültek Bénybe is a lengyel menekültek. Pontos dátumot már senki nem tud adni, hisz az emlékezők igencsak megfogytak, vagyis végleg eltávoztak az élők sorából. ; Annyi biztos, hogy 1939-40 között jöttek Bénybe, és 1945 tavaszán hagyták el a falut. A visszaemlékezők állítják, hogy dolgos, családszerető, istenfélő emberek voltak. A visszaemlékezők és a dokumentumok igazolták, hogy 30-35 család kapott ideiglenes letelepedési engedélyt. Számukra jól jött az üresen álló Pálffy féle vadászkastély. A Pálffyak a vadászkastélyt csak a vadászszezon alatt használták, de a háború kitörésekor külföldre távoztak. A kastélyhoz tartozó uradalmi földek biztosították a lengyelek számára a megélhetést, de bekapcsolódtak a faluban zajló munkálatokba is. Igyekeztek beilleszkedni, de a falu is befogadta őket. A kitermelt jószágból közös konyhát vezettek a kastélyban, egy helybeli asszony, Csákvári Ernőné született Lehotkai Zsófia főzött számukra. Ő főzött a Pálffyaknak is, amikor itt tartózkodtak a kastélyban. ; A kastélyban a felügyeletet a Krakkói vajdaság főispánja Timinsky látta el. Ő szintén a kastélyban lakott. A gazdasági vezetőjük Otowski Krakkó város főmérnöke volt. Ő viszont a Bényi-telepen lakott családjával együtt. Minden munkából kivették a részüket, fénykép bizonyítja, ahol a helyi születésű Schmíd Teréz 15-16 évesen egy vele korabeli lengyel fiúval a cséplőgépnél dolgoznak. ; ;

1944-1945. Schmíd Teréz és a lengyel fiú gabonacséplés közben

; A kilátástalan ideig húzódó háború megkövetelte számukra iskola létrehozását is. Az 1943-as feljegyzések szerint az akkori nagy Magyarországon egyedül Bényben volt a lengyel menekültek számára mezőgazdasági és kereskedelmi iskola, melyhez 30 fős kollégium is tartozott. Az iskola a Mezőgazdasági Minisztérium fennhatósága alá tartozott épp úgy, mint a Balatonboglári. ; A férfiak igencsak bekapcsolódtak a falu életébe, kivették részüket a sportból is. Önálló futballcsapatot szerveztek, és többször összemérték erejüket a helyiekkel, de a környező falvakban is futballoztak. Az edzéseket viszont sokszor közösen tartották. Fényképes emlék, ahogy közösen rúgják a labdát a sáncok tövében. Köztük van a nagybátyám is, így került hozzám a kép. ; ; Pallos József a lengyelekkel focizik ; stenfélő emberek lévén vallásra való tekintet nélkül mindenki részt vett az istentiszteleteken is, sőt az egyház földjeinek megmunkálásában is besegítettek. Megértő emberre, szerető egyházfőre találtak az akkori Kubis István esperesben. ; ; Lengyel menekültek a szentmise után, néhány falubelivel. ; Középen Kubis István esperes. 1939-1945. ; A háború befejezése előtt, mikor már egy kicsit hanyatlott a lengyelek üldözése, igyekeztek valahogy visszakerülni hazájukba, vagy egy biztonságosabb életet kínáló országban letelepedni. ; A kastélyt 1945 kora tavaszán bombatalálat érte, így az itt maradt emberek is kénytelenek voltak elhagyni a falut. A kastélyt az 1950-es évek elején némi rosszindulatból lerombolták és széthordták, így csak egy pár fénykép maradt emlékbe róla, és az ott meghúzódó lengyel menekültekről. Meg kell említenem, hogy a lengyelek pártfogója Gróf Esterházi János volt. Lengyel kötődése végett szívügyén viselte a menekültek sorsát. Több mint valószínű ő hozta őket Bénybe, ugyanis többször megfordult a Pálffy birtokon és tudta, hogy már nem tartózkodnak itt. A gyakori látogatásnak a környéken több oka is volt, ugyanis Esterházy János volt az Oroszkai Cukorgyár igazgatótanácsának elnöke, és szabad idejét mindig a Pálffy birtokon töltötte. Sajnos ez sehol sincs megemlítve, így hát vagy nem tud róla senki, vagy nem akarnak tudni róla. De a faluban élők emlékeztek rá, ennek tudatában három éve Buják Vincze fafaragóval készíttettünk egy Esterházy emlékművet. ; Az adatokat összegyűjtötte Koczka Katalin. ; Bény, 2020.4.24.