Laczkó Dezső

* Trencsén, 1860. július 22. – † Veszprém, 1932. október 28. / geológus, paleontológus ; ; Gimnáziumi tanulmányait Nyitrán és szülővárosában végezte. 1877-ben a kegyes tanító rendbe lépett, 1879–1881 között Nyitrán tanult teológiát 1883-ban földrajz–természetrajzszakos tanári oklevelet szerzett. Gimnáziumi tanári minőségben Privigyén, Debrecenben, Kecskeméten és 1888-tól Veszprémben működött. 1912–1918-ban a veszprémi gimnázium igazgatója. 1920-ban vonult nyugalomba. Pedagógiai tevékenysége mellett a természettudományokkal is behatóan foglalkozott. 1895-től tevékeny részt vett a Bakony geológiai feltárásában és Lóczy Lajos (Pozsony) egyik legkiválóbb munkatársa volt a Balaton környékének tanulmányozásában. Az általa feltárt őslénytani leletanyag további 35 kutatónak biztosított kutatási és publikálási lehetőséget. A veszprémi Jeruzsálem-hegy felső triászkori márgájában felfedezte az Otto Jaekel berlini paleontológus által Placochelys placodonta néven leírt kavicsfogú álteknőst. Részt vett Déchy Mór (1851–1917) utolsó, 1906. évi kaukázusi kutatóútján, jelentős adatokkal gazdagítva a Kaukázus geológiájára vonatkozó ismereteket. Nevéhez fűződik a Veszprém megyei (1990-től: Laczkó Dezső) Múzeum megalapítása (1903) is, amelynek igazgatója volt. 1905-től szerkesztette a Veszprém megyei Múzeum évi jelentéseit. Közreműködött a Nemesvámos határában fekvő Baláca pusztai római ; lelőhely (egy villa) feltárásában. Megvetette a zirci Bakonyi Természettudományi Múzeum alapjait. ; ; Főbb művei: ; A gerinces állatok csontrendszerének fejlődése, 1885, ; Geológiai jegyzetek a Kaukázusból (In: Kaukázus. Kutatásaim és élményeim a kaukázusi havasokban, írta és szerk.: Déchy Mór), 1907, ; A veszprémi Szentbenedek-hegy története, 1908, ; Veszprém városának és tágabb környékének geológiai leírása (In: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I., 1. rész. Geológiai függelék 1.), 1911, ; Őstörténeti adatok a Balaton környékéről, 1929.