Köztársaság udvarába
Ének
1. Köztársaság udvarába áll egy terebélyes diófa. ; Aranyszőrű kis pejlovam felnyergelve áll alatta. ; Fényes annak a zablája, csókos a babám pici szája. ; Lehajtom a bús fejemet rózsám ölelő karjára. ; ; 2. Megírtam én egy levélbe köztársaságnak magának, ; Ne sorozzon több katonát, mert már így is sok az árva. ; Árva nálunk az ág is, tudja ezt az egész világ is. ; Így hát kedves kisangyalom árván maradsz te még tovább is.