Kuffner-kastély Diószegen

Diószegen, az észak-kisalföldi mezővárosban a Guttmann–Kuffner-cég cukorgyárat építtetett és a környéken mintaszerű gazdaságot létesített. A gyár igazgatója, a morvarországi születésű Kuffner Károly (1847-1924) 1884-ben házasodott meg, ezután Diószegen felépíttette kastélyát. 1896-ban „diószeghi” előnévvel magyar nemességet, 1904-ben bárói rangot kapott. A kastély helyén eredetileg földszintes, tornácos kúria állt. Vaskos falai lehetővé tették, hogy az új kastély a régi épület felhasználásával készüljön. Ehhez a terveket a bécsi Franz Neumann készítette, a Budapesti Látogatók Lapja szerint úgy, hogy „az építészben és tulajdonosban egyaránt megvolt a hajlam az átalakitás festői kivitel[é]re”, és az épület alakját „közös megegyezéssel” határozták meg. Az építésre 1885-86-ban került sor, a kőművesmunkán kívül mindent bécsi cégek (Oesterreicher, Beschorner, Falkenstein, Schwarz, Milde) végeztek el. A kivitelezés viszonylag csekély összegbe, mindössze 60.000 forintba került. A kastélyt Kuffner Károly állandó lakhelyének szánta. 1908-ban mellékszárnyát emeletesre bővítették. 1919-ben emeletét és tetőzetét tűzvész rongálta meg, 1921-ben ez a rész módosított formában épült újjá. Az egyemeletes kastély hosszúkás téglány formájú, változatos tetőidomú, és a német reneszánsz valamint a favázas építészet furcsán vegyített elemeivel készült. Főhomlokzatán középen kétemeletes, poligonális épületrész emelkedik, melynek feltűnő, toronyszerű külsőt kölcsönzött meredeken elvékonyodó,fiatornyokkal gazdagított tetőzete. Ettől jobbra másik, ugyancsak kétemeletes épületrész lép előre, ezt eredetileg hegyes, ötlépcsős oromzat koronázta. A kastély bal végét magasabb, összetett tetőidom borította. A tömegelrendezés szertelenségét, kiegyensúlyozatlanságát fokozta az épület bal sarkához ragasztott, vaskos konzolokra támaszkodó, köríves zárterkély, melyen kis hagymakupola ült. A kváderezett földszint ablakait neobarokk vasrács védte. Főpárkánya fagyámokon ült, egyébként is feltűnő tetőzetén fekete és zöld pala rajzolt mintázatot. A bal oldalhomlokzatot és a hátsó homlokzatot gerendavázas, meredek oromzatok ellenpontozták. A hátsó homlokzat jobb oldalához kétszintes, nyolcszög alaprajzú, favázas veranda illeszkedett, melynek külön, hegyes teteje volt. A homlokzat bal végén hegyes sisakú torony emelkedett. Az épület bal hátsó sarkához keskeny nyaktaggal mellékszárny csatlakozik. Lehet, hogy itt már eredetileg állt egy korábbi melléképület, melyet 1908-ban csak kibővítettek, hogy benne télikertet alakítsanak ki. A kastély középfolyosós földszintjén az utcai traktus boltozatos terei elárulják korábbi eredetüket. Az 1885-86-os építéskor ezt a szintet hátsó irányban bővítették, erre az oldalra került a tágas, háromkarú főlépcső is . A főbb termeket az újonnan épített, de ugyancsak középfolyosós emeleten alakították ki. A részben ma is meglévő belső kiképzésről a Budapesti Látogató Lapja 1894-ben közölt leírást: „A kerti oldalon levő feljáratból a főlépcsőhöz jutunk, mely a földszintről az első emeletre vezet: ez szép, terjedelmes famennyezettel ellátott csarnok, melyben a falépcső az angol épitmények módjára szabadon függ. A lépcső feljárástól oldalvást egy páholyszerű férhely nyilik, mely foktérrel összekötve, kerti csarnok gyanánt szolgál és a lépcsőházhoz hasonlóan butorozva, már a belépésnél is a kellemes családi lak benyomását teszi az emberre. Az első emeleten a lépcsőház mindkét oldalán keskeny karzat húzódik végig, melyről az érkező vendégeket üdvözölni lehet, míg a harmadik oldalon a nagy méretü főfolyosó nyulik le, melyről az összes fogadó- és lakótermekbe juthatni. A folyosó nyugati végéhez sorakoznak a konyha és a cselédszobák, melyek melléklépcső által a földszinttel és a padlásemelettel vannak összekötve, mely utóbbin a tartalék családi vendégszobák mellékhelyiségekkel együtt találhatók. A lakhatósági kényelem elve a belső berendezés részleteiben is érvényesül. Bolthajtásos gipszvakolatu, világos agyagszinezésü mennyezettel és hasonló szinü aranynyal gyöngéden átszött kárpitfalakkal biró termek és öltözők késő renaissance stylben tartott kényelmes hajlékokat képeznek, míg az ebédlő, azaz ennek famennyezete, szobabélése, erkélye és kandallója a külső homlokzathoz idomul. Csinos változatossággal, de czéljuknak megfelelően egyszerűbb berendezéssel, fűződnek ezekhez a többi lakóhelyiségek. [ …] A minden oldalon levő és sokszorosan tagolt ablakok olmozás által vannak élénkitve és kápráztató ólomvonalai által hatásos részletként tünnek fel. [ … A kastély] nagy kincsét rejti a korai renaissanceból eredő régi butoroknak.“ A városka központjában álló kastély főhomlokzatával a település főutcájára néz. Mögötte fallal körülkerített kert terül el, ebben áll a Kuffner család elegáns, klasszicizáló stílusú mauzóleuma, melyet 1926-ban Milan Harminc építész terve alapján emeltek. A kert falában hátul is nyílott kapu, ahonnan egyenesen az utca túlsó oldalán álló - és kastélyból is jól látható - cukorgyárba lehetett átmenni.