Klamarik János

* Losonc, 1832. február 7. – † Besztercebánya, 1898. október 8. / pedagógus, oktatási államtitkár ; ; Noha Losoncon született, élete jelentős részét szülővárosától távol töltötte. Középiskoláit Kiskunfélegyházán és Pesten végezte. Egyetemi tanulmányait Pesten kezdte és Bécsben fejezte be, ahol mennyiségtanból és természettanból tett vizsgát. 1852–1854-ben Kiskunfélegyházán helyettes tanár, Pécsett (1855–1856), majd Baján (1856–1860) rendes tanár. 1860–1861-ben Székelyudvarhelyen is eltöltött egy évet, és ezt követően került Besztercebányára, ahol a királyi katolikus főgimnáziumban mennyiségtant, természettant és filozófiát oktatott. 1867–1876 között igazgatója volt az intézménynek. Sokat tett a magyar nyelvű oktatás és a magyar szellemiség megerősítéséért a városban, alacsonyabb szintű iskolákat indított (állami felsőbb leányiskola, polgári fiúiskola, népiskola). 1876–1883-ban a besztercebányai tankerület igazgatója volt. 1883-ban Budapestre került a Vallás- és Közoktatási Minisztériumba, ahol miniszteri tanácsosi rangban elsősorban a középiskolai oktatás kérdéseivel foglalkozott. Számos reformjavaslatot terjesztett be az érettségi vizsgák eljárásával és a görög nyelv oktatásával kapcsolatban, de a tantervek korszerűsítéséről is több tanulmányt írt. Figyelme kiterjedt a diákszállások állapotától kezdve a tanárok bérezéséig sok mindenre. ; ; Főbb művei: ; A beszterczebányai királyi főgymnasium történetének vázlata, 1872, ; A magyarországi középiskolák újabb szervezete történeti megvilágítással, 1893. ; Ezen kívül számos tankönyvet írt (számtan, algebra, geometria, logika, pszichológia).