Kerpely Antal

* 1837. február 5., Kurticsról  † 1907. július 22., Selmecbánya / a magyar vaskohászati szakirodalom és oktatás megteremtője, nemzetközileg elismert szakértője ; ; A selmecbányai akadémia jeles tanárainak sorában előkelő helyet foglalnak el a Kerpelyek is. Idősebb Kerpely Antal a vaskohászat világhírű tudós kutatója, az intézet oktatóinak kiemelkedő alakja, a magyar nyelvű kohászati szakirodalom megteremtőjének nevét jegyzik lexikonaink, enciklopédiáink, akárcsak a vaskohászat magyarországi, szlovákiai és külföldi szakkönyvei. ; Az Akadémiai Kislexikon szerint ő volt „a magyar vaskohászati szakirodalom és oktatás megteremtője” s nemzetközileg elismert szakértője. (Beck M. főszerk., 1989. 936. l.) A Magyar Életrajzi Lexikon kiemeli, hogy nevéhez fűződik az elhagyott magyar vasgyárak és vasművek korszerűsítése. Továbbá hangsúlyozza, hogy Kerpely úttörő munkát végzett a kohászati szakirodalmi tájékoztatás terén. (Kenyeres Á. főszerk., 1967) Szlovákia Enciklopédiája pedagógiai munkásságát emeli ki, s rámutat arra, hogy tudományos alkotómunkája révén világviszonylatban is a vaskohászat előkelő képviselői közé tartozott. (Hajko, V. és koll., 1979. 65.l.) A Szlovák Biográfiai Szótár a selmeci akadémia legenergikusabb tudományos kutatói és műszaki feltalálói közt tartja őt számon, ki nagyban hozzájárult az intézet európai szintre emeléséhez. (SBS. III., 1989. 73. l.) ; Kerpely Antal az Arad megyei Kurticsról származik, itt született 1837. február 5-én. 1859-től Selmecbányán tanult bányászatot és kohászatot. Korán megtanult több nyelvet is: a magyar, a német, a román és a szlovák mellett ismerte az angolt és a franciát is. ; Már mint kezdő mérnök a gyakorlati problémák megoldásán munkálkodott, első kísérleteivel pedig felkeltette a szakma érdeklődését, ezért vasgyárak és nagyolvasztók tervezésével bízták meg. ; 1862-től vasgyári mérnökként dolgozott, 1864-ben az oravicbányai parafingyár vegyésze volt, 1865-ben pedig az általa tervezett brassói bánya- és kohóvállalat ruszkabányai vasgyárának építését vezette. Ugyanebben az évben már szabadalmaztatta „a nyersvas kéntől, foszfortól és réztől való megtisztítására vonatkozó eljárását”. 1866-ban szabadalmát Szászországban be is mutatta, s jelentős kohászati üzemekben szakértőként működött. Kerpely azonban mindig hazájában képzelte el hosszú távú tevékenységét: az itthoni ipar fellendítéséhez, a szakma magyar nyelvű oktatásához akart hozzájárulni. ; Hazatérve a kisgarami vasgyár segédigazgatójává nevezték ki. 1868-ban visszatért Selmecbányára. Oktatói tevékenysége a hozzáértők szerint oly magas szintre emelte a vaskohászat szakmai elismertségét, hogy 1872-ben az akadémia átszervezésekor külön tanszéket alakítottak vezetésével. ; Először az akadémia kohászat-kémlészet (1868–1872), majd az általa szervezett vaskohászat-vasgyártás tanszékének tanára és vezetője lett (1872–1881). Az akadémia tanárait bemutató kiadványban olvassuk: „Kerpely nemcsak a hazai vaskohászati oktatás megteremtője, de a magyar vaskohászati ipar föllendítésének elindítója, több vasgyártelep újjászervezője is volt”, ezenkívül pedig „a nemzetközi vaskohászati szakirodalom nagyhatású alakja: a vasgyárak telepítéstanának első kidolgozója és főiskolai oktatója, a nemzetközi vaskohászati szakirodalmi dokumentáció megindítója.” (Zsámboki L. szerk., 1983. 209. l.) ; Az akadémián új tantárgyként vezette be a tüzeléstant és a vasgyárak telepítését. Egy ideig az akadémiai igazgatói tisztséget is betöltötte. Mint az egyik róla szóló életrajzban olvassuk: „Az akadémia laboratóriumait nemzetközi színvonalra fejleszti, ahol – a műegyetemet megelőzve – megindulnak a hazai metallográfiai kutatások (az első mikroszkópos fémvizsgálatok).” ; Szakmai munkássága világhírt szerzett számára. 1880-ban „a mész- és magnéziakötésű téglagyártási eljárást”, 1884-ben „az új rendszerű kettős regeneratív kavarókemencéjét”szabadalmaztatta. (Kenyeres Á. Főszerk., 1967. 908. l.) Egyik méltatója, Vajda Pál említi: „Olyan irodalmi munkásságot fejtett ki, melyre méltán figyelt fel az egész világ szakirodalma, Németországban megbízták a vaskohászati technika évenkénti fejlődésének méltatásával. Ezek a Leipzigben évenként megjelenő könyvei (Berichte über die Fortschritte der Eisenhüttentechnik) világhírt és nagy tekintélyt szereztek Kerpelynek.” (Dr. Vajda P., 1958. 273. l.) ; Magyar nyelven megjelent önálló művei közül az alábbiakat említjük meg: A vaskohászatelméleti és gyakorlati kézikönyve I–II. (Selmecbánya, 1873–74), Magyarország vaskövei és vasterményei (Budapest, 1877), A magyar vasipar jövője (Budapest, 1884). Közel egy évtizeden át szerkesztette a Bányászati és Kohászati Lapokat. 1877-től az MTA levelező tagja volt. Több tanulmányutat tett, Németországon kívül Angliában, Belgiumban és Franciaországban. Rendes tagja volt az angol Iron and Steel Institute társaságnak. ; Kerpely Antal 1907. július 22-én hunyt el Selmecbányán. Családi sírboltja a Kopogtató mögötti evangélikus temetőben van. (603-605. sz.) A kovácsolt vaskerítéssel körülvett, téglatest alakú sötét márvány hármas sírjel középső darabján ez a felirat áll: Krassai / Kerpely Antal / 1837-1907. Ennek két oldalán az elhunyt feleségek sírjelei láthatók, eme felirattal: Kerpely Antalné / Bányász Sarolta / 1838-1872 /, illetve: Kerpely Antalné / Kerl Paula / 1852-1880. A jeles személyiség rendben tartott síremléke a vaskohászat szakembereinek egyik zarándokhelye Selmecbányán. ; ; Főbb munkái: ; ; - Nyers kőszén és szárított fa alkalmazására berendezett nagyolvasztó. 1868. ; - Vaskohászati telepítések. 1870. ; - Magyarország vaskohászatának jelene és jövője. 1871. ; - A vaskohászat kovasavas vegyületei. 1872. ; - Gömöri vaskőkutatás. 1873. ; - A vaskohászat gyakorlati és elméleti kézikönyve. 1-2.. ; - Magyarország vaskövei és vasterményei. 1877. ; - A vas chemiai alkata és keménysége közötti vonatkozások. 1878. ; - Folyékony cyánsó vas-nagyolvasztóból. 1878. ; - Az aczél megkülönböztető jelei : indított tömecsű állapot, meleg törőpróba. 1879. ; - Adatok a Martinaczél tulajdonságainak ismertetéséhez. 1880. ; - A magyar vasipar jövője. 1884. ; - A vaskötélpályák. 1884 ; - Berichte über die Fortschritte des Eisenhüttentechnik. Lipcse. között 29 kötetben. ; - A vont és hengerelt kovácsvascsövek gyártása. 1885. ; - Die Anlage und Einrichtung der Eisenhütten. Füzetekben, Leipzig, 1873–1884. Atlas ; - A magyar vasgyárak, hámorok és vasgyártmányok ismertetése. 1885. ; ; Kitüntetései: ; ; - Vaskorona-rend, 1874. ; - Lovagi cím, 1875. ; - Lipót-rend lovagkeresztje, 1895. ; - Az angol Iron and Steel Insitut rendes tagja. ; - A selmecbányai Gyógyászati és Természettudományi Társulat tiszteleti tagja. ; - Vajdahunyad város díszpolgára. ; ; Emlékezete: ; ; - Bronz mellszobra a Miskolci Egyetem aulájában.(Markup Béla alkotása, 1914.) ; - Kerpely Antal Kollégium. Dunaújváros. ; - Kerpely Antal Anyagtudományi és Technológiai Doktori Iskola. Miskolci Egyetem. ; - Kerpely Antal emlékérem, 1967. ; Előlap, körirat: 1837˙KERPELY ANTAL˙1907. A mezőben Kerpely Antal balra néző mellképe. ; Hátlap, felirat: ORSZÁGOS MAGYAR BÁNYÁSZATI ÉS KOHÁSZATI EGYESÜLET. MCMLXVII ; 70 mm átmérőjű bronz öntött érem. Alkotója: Martsa István. ; - Vaskohászattani tanszék jubileumi emlékérme. 1972. ; Előlap körirat: ˙A NME VASKOHÁSZATTANI TANSZÉKE˙/1872-1972. Középen babérkoszorúban felirat:100 ÉVES ; Hátlap körirata. ID. KERPELY ANTAL/1837-1907. ; A mezőben Kerpely Antal balra néző mellképe. ; 50 mm átmérőjű vert bronz érem. Alkotója: Csúcs Viktória.