Katona Mihály földrajztudós, prédikátor sírja

Az 1923. évi április 17-én, Búcson, a régi temetőben a ref. Egyház előljárósága egy százesztendős sirt bontatott ki, s abban két emberi holttest maradványait kereste. ; Meg is találta. A két koponya közül az egyiknek szokatlan magas homlokcsontja volt, a másik pedig azért volt feltünő, hogy fényes aranysárga hajfürtök ékesitették, s hiánytalan volt a fogsora. A koporsók sárga porrá váltak, de a csontok között selyemruha-darabokat, papi palást maradványokat és egy kövét-vesztettaranygyűrűt találtak, melyet a százesztendő sötét patinával vont be. A sir fölé emelt emlékkövek adatai alapján kétségtelenül meg lehetett állapítani, hogy a magas homlokcsontú koponya Katona Mihályé volt, a sárga selyemhajas, jóval kisebb pedig Szarka Éva asszonyé, Katona Mihály fiatalon elhalt házastársáé. ; A sír megnyitására az a körülmény kényszerítette az egyházi előljáróságot, hogy a régi temetőket, mik tagosításkor a gazdaközönség nevére kerültek, eladták házhelyeknek s a vevők követelték a sírkövek elvitelét, hogy az épitkezést megkezdhessék. A holtak adjanak helyet az élőknek. ; Az egyházi presbitérium egyakarattal azt határozta el, hogy nem engedi Katona Mihály porait nyomtalanul elveszni, nem engedi, hogy fölötte emberi indulatok és szenvedélyek vívják harcaikat, hanem sírját felnyittatja. … található földi maradványait összeszedi, s új sírba helyezi a mostani temetőben. ; A kegyeletes műveletnél ott volt a lakosság nagy része, s midőn a kálvinisták egyszerű szertartása mellett a halottak földi maradványait elszállították, a kisérők Katona Mihályt újra megkönyezték. ; Mert Katona Mihály nagy tudós és kiváló lelkipásztor volt, ki népét igazán szerette. Áldás volt minden lépése. Apáiktól hallották.