Három árva
Ének
1. A temető mély sáncába, ; Ott sírdogál három árva magába, ; – Kelj fel, kelj fel, édësanyám, ; Nincs ki gondot visel rejám. ; ; 2. – Nem kelhetëk, nem kelhetëk, ; Mer’ mély sírba temetettëk el engëm, ; Van már néktek mostohátok, ; Aki gondot visel rátok. ; ; 3. A mostoha csak mostoha, ; Nem igazi édësanya, de soha, ; Mikor a hajam fésüli, ; Arcom pirosra kivérzi, ; Mikor az asztalt teríti, ; Három árvát kikergeti. ; ;