Horváth Keresztély János

* Kőszeg, 1732. július 13. – † Buda, 1799. október 20. / jezsuita szerzetes, fizikus, nagyszombati és budai egyetemi tanár ; ; A nagyszombati egyetemen teológiát tanult, majd a convictus igazgatója lett. 1769-től 1791-ig, nyugdíjba vonulásáig a nagyszombati egyetemen bölcseletet, majd az intézmény Budára költöztetése után a budai egyetem Mérnöki Intézetében (Institutum Geometricum) fizikát tanított. 1784–1785-ben az egyetem rektora. A legjelentősebb egykorú magyar fizikatankönyv- író. 1797-ben megjelent Declaratio infirmitatis fundamentorum operis Kantiani című műve az első magyarországi reflexió Immanuel Kant filozófiájára. Korának egyik legtermékenyebb tankönyvírója volt. Munkáiban a Bécsben élt Makó Pál tankönyveire és más jeles szakmunkákra is támaszkodott, de több ponton túl is lépett azokon. Budán 1784-től Nemetz József és Pasquich János voltak a tanszéki munkatársai. Pasquich – később maga is professzor, majd a csillagvizsgáló igazgatója lett – német nyelvre fordította Horváth Keresztély János néhány latin nyelven közreadott munkáját. Tankönyveit, szakkönyveit nemcsak Magyarországon jelentették meg, hanem számos munkájából Augsburgban és Velencében is készült kiadás. ; Azutóbbiak között említjük a logika, a metafizika és az általános fizika, valamint a matematika alapjait tárgyaló tankönyvét. Az 1767-ben kiadott fizikájára Goethe is hivatkozott. E könyvében a szűkebben vett fizika és elektromosságtan mellett foglalkozott a hegységkeletkezés, a vulkanizmus és a földrengések okaival is, összefoglalta a légkörről és a vízrajzról való alapvető tudnivalókat. Elsők között írt hazánkban statikai, hidrosztatikai, hidraulikai, gépészeti, mechanikai, aerosztatikai és pneumatikai szakkönyveket, utóbbiakat elsősorban a Mérnökképző Intézet hallgatói számára. 1782-ben jelent meg a szilárdtestek statikájáról és mechanikájáról írt műve, a következő évben hidrosztatikája és hidraulikája, 1784-ben pedig elektrosztatikája. ; ; Főbb művei: ; Physica generalis, 1767, ; Institutiones metaphysicae, 1767, ; Institutiones physicae, 1770, ; Elementa matheseos I–II., ; 1772–1773, ; Praeelectionum mechanicarum partes III., 1782–1784, ; Mechanische Abhandlung von der Statik und Mechanik, 1785, ; Elementa physicae, 1790.