Horváth Géza

* Csécs, 1847. november 23. – † Budapest, 1937. szeptember 8. / orvos, zoológus, entomológus ; ; Középiskolai tanulmányait Kassán végezte, orvosi és sebészi oklevelét a bécsi egyetemen szerezte 1872-ben. 1873– 1874-ben a budapesti Magyar Nemzeti Múzeum őre volt, 1875–1880-ban előbb Forrón, majd Varannóban járási orvosként dolgozott. 1881–1895-ben az országos filoxéra-kísérleti állomás vezetője volt. 1896–1923 között az MNM állattárának igazgató–őre. Az MTA 1877-ben levelező, 1894-ben rendes, 1931-ben tiszteletbeli tagjává választotta. Számos külföldi entomológiai társaság tagja volt. Nagy érdemeket szerzett a filoxéra (szőlőgyökértetű – Phylloxera vastatrix) elleni küzdelemben. A szipókás rovarok egyik legjelentősebb szakértője volt. 1876-ban az MNM-nak ajándékozta 42 000 példányt számláló poloskagyűjteményét és 16 000 darabból álló bogárgyűjteményét. Horváth Géza alapította a Rovartani Lapokat, amelynek szerkesztője is volt, emellett szerkesztette az Állami Rovartani Állomás Közleményeit, valamint az Annales Historico-Naturales Musei Nationalis Hungarici folyóiratot. ; ; Főbb művei: Magyarország Bodobács-féléinek magánrajza, 1875, ; Magyarország pikkelyröptűinek rendszeres névjegyzéke (Pável Jánossal), 1875, ; Eremocorisfajok magánrajza, 1883, ; A rovarok dimorphismusáról, 1884, ; Védekezés a kártékony rovarok ellen, 1893, ; Synopsis Tingitidarum Regionis palaearcticae, 1906, ; Magyarország lepkéi (Abafi-Aigner Lajossal), 1907.