Hollósy Jusztinián Ernő

* Nagyszombat, 1819. december 26. – † Celldömölk, 1900. január 24. / bencés apát, csillagász, az MTA tagja (1863) ; ; Középiskolai tanulmányait szülővárosában kezdte, Pozsonyban fejezte be. 1835-ben lépett be a bencés rendbe, ahol a Jusztinián nevet vette fel. Győrben bölcseleti tanfolyamot végzett, Bakonybélben tanári oklevelet nyert. Matematika-fizika szakos tanári diplomát szerzett. A rend több középiskolájában tanított. Győrben öt évet töltött kezdő tanárként. Soproni tanár korában a természettudományok, különösen a természettan művelésére szánta el magát. Magyarra fordította és 1855-ben kiadta Schabus Jakab iskolakönyvét Könnyen érthető alapelemei a természettannak alsó reál- és gimnáziumi iskolák számára címen. A természettudományban való elmélyedés, a folyamatos ismeretgyűjtés eredményeként 1864-ben megírta Népszerű csillagászat című művét, amelyet az Akadémia a „magyar hölgyek díjával” jutalmazott. 1873–1874-ben Esztergomban volt gimnáziumi igazgató, majd haláláig Celldömölkön apát. Tudományos munkáját élete végéig folytatta, bár idejének nagyobb részében új és egyben utolsó lakóhelyének fejlesztésével foglalkozott. Nevéhez fűződik a zárda és az abban működő iskola létrehozása 1891-ben. Megtakarított pénzét és irodalmi munkásságának hozadékát az iskolára áldozta. Róla nevezték el az apátsági székház előtt és a templom körül lévő teret. 1863-tól az MTA tagja. ; ; Főbb művei: ; A távcső történetének vázlata ; (akadémiai székfoglaló), 1865, A földfejlődés jégkorszakának fő okairól, 1873, A naprendszer égitesteinek legősibb fejlődéséről, ; 1874, Adatok Győr megye földrajzi viszonyaihoz, 1874.