Hefty Gyula Andor

* Pozsony, 1888. február 14. – † Budapest, 1957. december 3. / tanár, turista, szakíró ; ; Szülővárosában végezte középiskolai tanulmányait. A budapesti tudományegyetemen szerzett történelem szakos tanári oklevelet. 1911-től a II. világháború kitöréséig Késmárkon élt. 1911–1919 között a késmárki Kereskedelmi Iskola történelemtanára volt. Aktív turista és hegymászó volt, a télisportok nagy kedvelője. Számos nehéz sziklafalon új mászóutakat nyitott, 1916-ban a Kriván ÉNy-i falának megmászásával ért el kiváló eredményt. Több tátrai csúcs első téli megmászása fűződik nevéhez. Síversenyeket is rendezett a Tátrában, közreműködött az első magyar síszakkönyv összeállításában (1912) és a főváros környéki sziklamászóiskolák kalauzában (1913), egyik főmunkatársa volt a 3 kötetes Magas-Tátra útikalauznak (1914). ; A Turistaság és Alpinizmus c. folyóiratnak munkatársa, majd társszerkesztője volt. 1918 novemberében a Szepesi köztársaság megalakításának egyik szószólója. Ezért 1918 decemberében – amikor a cseh hadsereg megjelent Késmárkon – letartóztatták és egy ideig az illavai börtönben tartották. Mivel megtagadta a hűségeskü letételét, a továbbiakban nem lehetett a kereskedelmi iskola tanára. Nem akarta, hogy politikai állásfoglalása miatt családja hátrányba kerüljön, családja nélkül a Tátrába költözött. Munkája során sokat utazott Lengyelországba és Magyarországra, amit a csehszlovák hatóságok az ellenséggel való együttműködésnek véltek és ezért másodjára is bebörtönözték, ezúttal Pozsonyban. Szabadkőművesként sokszor szót emelt a náci veszély ellen. 1938-ban nehéz műtéten esett át (perforált vakbélgyulladás), műtét után jutott tudomására, hogy náciellenes kijelentései miatt harmadszor is börtönbe akarják vetni. Ezt nem várta be, Kassán keresztül Budapestre távozott – szándéka szerint egy hónapra, de többé már nem tért vissza. A II. világháború kitöréséig Marosvásárhelyen Erdély népszerűsítőjeként tevékenykedett, majd Budapestre költözött. ; ; Főbb művei: ; Vezérfonal az iskolai síoktatáshoz, 1918, ; Gerlsdorf, 1932, ; Die Kesmarker Holzkirche (a késmárki fatemplomról), 1933.