Gútai vízimalom és fedett fahíd

A Kisalföld minden korban az ország egyik éléskamrájának, legfőbb gabonatermő vidékének számított. A búzát és egyéb szemes terményt a géperejű malmok bevezetése előtt e vidéken rend szerint vízimalmokban őrölték meg. A víz mozgási energiáját kinyerő vízimalmoknak a középkor óta számos formája, típusa alakult ki. Ezek egyike a vízen úszva dolgozó ún. hajómalom volt. Ezek az őrlési igényeknek megfelelően a folyókon mozogni is képes alkotmányok különösen a Dunán és a Vágon terjedtek el a 18-19. században. Néhol, pl. Komáromban, ill. itt, Gútán, kifejezetten nagy tömegben, szigetszerű csoportokba rendeződve is működtek. A vízen úszó hajómalmok, így a gútai is, két db - egy kisebb és egy nagyobb - különálló, hajószerű elemből áll. A nagyobb hajó tartalmazza magát a malomszerkezetet. A két hajórész között helyezkedik el a nagy méretű, alulcsapó vízikerék. A kisebbik hajórész jobbára csak a vízikerék tengelyének alátámasztására szolgál. A legősibb vízi- és hajómalmok szinte teljes egészében fából ácsoltak voltak, legtöbbször maga a molnár értett megépítésükhöz. Az újabb malmok gépezete (tengelyei, fogaskerekei, stb.) már acélból készültek. ; A 20. század második felében a folyami hajóközlekedés volumenének rohamos megnövekedése és a folyókon épített gátak és erőművek miatti vízszint-ingadozás nagyon nem kedvezett az amúgy is elavulófélben lévő technológiát képviselő vízi- és hajómalmoknak: egymás után tűntek el a folyókról. Az utolsó, még működőképes hajómalmot 1965-ben szállították be a túrócszentmártoni szlovák falumúzeumba. ; A hajómalom nem eredeti példány, egy 1920-ban készült dunaradványi vízimalom valósághű mása. 1983-ban építették az egykori komáromi hajógyárban a Szlovák Műszaki Egyetem Építészeti Karán készült tervek alapján. A malomtestbe számos, eredetileg is a hajómalomhoz tartozó berendezést, elemet, gépet építettek be, de több, főleg az erőátvitelt szolgáló alkatrészeket újakkal pótolták. Európában számos vízimalom díszítette a folyók mentén fekvő falvak, városok látképét. Szlovákia mai területén elsősorban a Duna és a Vág partján találhattunk belőlük jó párat. A molnárok ügyesen hasznosították a nagy vízhozamú folyamok, folyók vízi energiáját, a vizet rávezették a vízkerékre, amely forgásával áttételeken keresztül mozgásba hozta a gabonát megőrlő malomkerekeket. Ezek a nagyszerű építmények azonban idővel egyre inkább veszítettek jelentőségükből, helyüket elfoglalták a gőzmalmok, majd később a motorral hajtott és elektromos malmok. ; A gútai hajómalom jelenleg malommúzeumként üzemel. Kalandos körülmények között, egy 86 m hosszú, fából ácsolt cölöpökön álló, fedett fahídon (1992) keresztül lehet megközelíteni, amely Európa leghosszabb fahídja. A hajómalom és ez a ritka fahíd részét képezi a helyi népi építészetet bemutató szabadtéri múzeumnak. A hajómalom közelében háziállatokat bemutató állatkert is nyílt. A gútai hajómalom és környéke keresett kirándulóhely, elsősorban a víz szerelmesei, a kerékpáros turisták, művészek és természetimádók kedvelt úticélja, különféle kulturális, sport- és társadalmi rendezvények (hangversenyek, táborok, találkozók, versenyek, sportrendezvények) színhelye.