Grachek János családi sírboltja
Temetők, sírkövek, sírhelyek
A családi síboltban Grachek János volt cs. kir. és polgári pékmester, ki részt vett 1859-ben az olasz és 1866-bani königréci csatában, neje Engelhart Katalin, fia Grachek Ferencz vendéglős, valamint Grachek Rezső, Grachek Imre és neje Pacsikovszky Mária nyugosznak. ; ; A Komáromi Lapok, 1915. március 20-án így búcsúzik tőle: ; ; Jobblétre szenderült az utolsó komáromi kucséber ; Komárom éjjeli életének közel félszázadon át ismert, tipikus alakja tűnt el sorainkból. Az öreg Grachek János nincs többé. Nem látjuk ezután örökké mosolygó ábrázatával, amint barátságosan kinálja a zacskót: Tessék, bitte, pár oder unpár. ; Megilletődéssel adjuk ime tudtul, hogy meghalt, jobb létre szenderült az utolsó valódi komáromi kucséber, aki ha Krajnában ringatták is a bölcsőjét, ha törte is a mi szép nyelvünket, magyar ember, komáromi ember volt testestül lelkestül. Hetvenhét esztendőt ért meg tisztességben, becsületben s ernyedetlen szorgalmával, példás takarékosságával egy kis vagyonkát is szerzett. ; A haláltól soha nem félt. Előre megcsináltatta a családi sírboltját, sőt nevét is odavésette a sírkőbe, csak a halál idejét hagyta kitöltetlenül. Most kitöltötte ezt is a könyörtelen kaszás. Az a kaszás, mellyel ő közeli ismeretségben állott a szolferinói és santaluciai véres csaták óta. Mert hát az öreg Grachek János a 10. vadászzászlóaljban szolgált, mint őrvezető s 1859-ben ugyancsak vitézül harcolt a birodalom ellenségeivel. A santaluciai csatában a zázslóaljból összesen 80 ember maradt életben. Erre mindig büszke volt az öreg s régi ismerőseinek sokszor beszélt erről a véres ütközetről. ; Benne nemcsak a derék polgárt, de a vitéz katonát is siratják nagyszámú családtagjai és jó ismerősei. Nyugodjék békével!