Genersich Antal

* Nagyszombat, 1842. február 24. – † Budapest, 1918. június 4. / patológus, egyetemi tanár, az MTA tagja (1906) ; ; Késmárkon és Eperjesen végezte középiskolai tanulmányait. 1865-ben szerzett orvosi oklevelet a pesti egyetemen. 1865–1868-ban Arányi Lajos (Komárom) mellett tanársegéd a pesti kórbonctani intézetben, 1868-tól pesti Szent Rókus kórház kórboncnok főorvosa. Ösztöndíjjal ugyanebben az évben kétéves külföldi tanulmányútra ment (Würtzburg, Lipcse, Bécs, Berlin – itt Rudolf Virchow mellett dolgozott). 1870-től a kórbonctan nyilvános rendes tanára a kolozsvári sebészi tanintézetben, majd 1872-től az újonnan létesített kolozsvári egyetem orvosi karán. 1870–1876-ban megalapította a kórbonctani intézet gyűjteménytárát, az orvosi karnak 1876–1877-ben dékánja, az egyetemnek 1877–1878-ban rektora volt. 1875-től Kolozsvár város tiszteletbeli főorvosa. ; 1895–1913-ban a budapesti egyetemen tanár, a II. Kórbonctani Intézet igazgatója, 1910–1911-ben az egyetem rektora. Kutatásai főként a tuberkulózissal, a humán és szarvasmarha tuberkulózis elkülönítésével, a szifilisz, a leukémia kórbonctanával, a torzképződéssel, kőképződéssel, trichinózissal kapcsolatosak. Számos közleménye jelent meg külföldi és hazai szaklapokban. Az 1991-ben Budapesten létrehozott Genersich Alapítvány minden évben Genersich-díjat adományoz a jelentős tudományos munkát felmutató kárpát-medencei magyar orvosoknak, orvostanhallgatóknak. ; ; Főbb művei: ; A kolozsvári m. kir. tud. egyetem működéséről, 1878, ; A fejcsonkos torz, 1880, ; Hozzászólása a tuberculosis vitához (Nemzetközi Belorvosi Nagygyűlés, Berlin), 1890, ; Tetemvizsgálati jegyzőkönyv, 1890, ; A törvényszéki orvost érdeklő törvények és rendeletek, 1894, ; Törvényszéki orvostan (Belky Jánossal), 1895.