Garai István

* 1915. szeptember 12. Nagyölved - † 2008. október 25. Budapest / költő és író, tanár, alkalmi munkás, rakodómunkás, ládaszögelő, éjjeliőr, konyhalegény, kályhafűtő, dekádelszámoló, bérelszámoló. ; ; Szülei Garai József és Farkas Erzsébet. Fiatalok voltak mikor összeházasodtak. Volt egy testvére, Ilona aki férjével és elsőszülött fiával tragikus körülmények között halt meg. Tanulmányait a nagyölvedi hat elemi iskolában kezdte. Az iskola elvégzése után 1928 és 1936 között az érsekújvári gimnázium magyar tagozatában tanult. Ott is érettségizett 1936 júniusában. Ezt követően a Komensky Egyetem hallgatója lett. Az alapvizsgát 1938 őszén tette le. 1938-tól 1941-ig a budapesti Pázmány Péter Egyetem hallgatója lett. Diplomát szerzett 1941 nyarának elején, magyar és szlovák nyelvszakon. Rövid katonáskodás után segélydíjas tanár lett a csallóközi Dunaszerdahelyen, és helyettes tanító Ipolyságon, majd rendes tanár Bács-Petrőcön. ; 1944 őszén visszaköltözött Nagyölvedre, majd a nyilasok terrorja idején Galántára került. Innen egy Vojnay Virgil alezredes vezetése alatt álló csapattal Ausztriába került. Itt Bécs mellett, Stockerauban fél évig orosz hadifogoly volt, 1945 őszén került haza: Nagyölvedre. Később a Békéscsabai leánygimnázium tanára volt. Majd megszervezte a szlovák tanítási nyelvű, állami általános iskolát. Két évig igazgatója volt mind ennek, mind az akkor még tanulóhiány miatt nem működő szlovák tanítási nyelvű gimnáziumnak is. ; 1947-ben feleségül vette Huszár Gizella tanítónőt. Ebből a házasságból egy fia született Barnabás. Békéscsabán, szenvedélyesen tiltakozott a helyi sajtóban a szülőföldtől való megfosztás brutalitása ellen. Ez a szenvedélyes hang sértette a magyarországi szlovák körök érdekeit. Majd eljárás indult ellene az 1948-ban megjelent Mesekirály c. verseskötete miatt. A szegedi Népbíróság kétévi börtönre ítélte, amit a szegedi Csillagbörtönben töltött el. 1951. január 26-án szabadult. Alkalmi munkás volt Esztergomban, majd 1951-ben Mezőkernél helyezkedett el, mint rakodómunkás. Később ládaszögelő, majd éjjeliőr lett. Felesége, a két évi börtönbüntetés izgalmai és szenvedése miatt idegbénulást kapott, később a megzavarodottság tünetei is mutatkoztak rajta. Az esztergomi hatóságot megkérte, hogy meglátogassa haldokló édesapját. Néhány hét múlva meg is halt, de már a temetésére nem mehetett, mert határzár volt. Felesége Siófokra vágyakozott, de sajnos itt sem javult az állapota. 1955-ben, a kaposvári kórházban halt meg. ; Siófokon újra megnősült, s ebből a házasságából egy fia és két lánya született. Siófokon a Bányász üdülőben volt konyhalegény, majd adminisztrátor. Ez után az Állami Kordélyos Vállalatnál helyezkedett el, mint csoportvezető. 1964-ben visszakapta tanári katedráját. A siófoki gimnáziumban tanított magyar és latin nyelvet 1964-től 1977-ig. 1970-ben megjelent a Pannonia ékkövéből c. verseskötete. Vidéki lapokban jelentek meg írásai pl. Somogyi Néplap, Kisalföld, Somogy, Napló, de egyetlen fővárosi lap sem közölte a műveit. Magánkiadások útjára lépett. Az 1970-es évek után könyvei egész sorát adta ki. A siófoki tanári munkája tizenhárom éve alatt négy művét sokszorosító gép igénybevételével adta ki. Ezek közül az első A nyugatra szálló fellegekhez II. kiadása (1971). Az első kiadás még nyomdai úton Bács-Petrőcön jelent meg 1944-ben. Az újvidéki ügyészség elkobozta, mert lázítónak, veszélyesnek tartották az államhatalomra vonatkozóan. Megjelent könyveiről országosan ismert alkotók írtak: Bóka László, Tűz Tamás, Papp Árpád,Vasadi Péter, Sinkó Ferenc, Pánczél Gábor, Tölgyesi József, Seres József, Pomogáts Béla. Latinul megjelent munkáiról pedig a következők: Christianus Helfer, Josephus Del Ton, Genovéva Métais-Immé. Barcs János szerkesztette Nap-Évkönyve és antológiák is tartalmaznak Garai István verseket. Dr. Tölgyesi József irodalomtörténész arcképet készített róla, amely Veszprémben jelent meg 1987-ben. Veres Péterrel hosszú évekig leveleztek. ; Költői pályájának megkoronázásaként 1975-ben, a Petrarca Tanulmányok és a Petrarca Irodalmi Díjak Nemzetközi Központja, elismerő oklevéllel, 1978-ban pedig a Petrarca-díj ezüst babérkoszorújával tüntette ki. Tevékenységéért Rómából elismerő diplomát kapott. Fordításai közül egy Baudelaire vers a gimnáziumok III. osztályos latin nyelvkönyvébe is bekerült 1981-ben. A IV. osztályosban pedig két saját versét lehetett olvasni latinul és magyarul is. 1984-ben költözött családjával Budapestre, ahol 2008. október 25-én bekövetkezett haláláig élt és alkotott. ; ; Nagyölved díszpolgára volt, és egy pad is ki van helyezve róla. ; ; Forrásinformációk: ; Bartusz-Dobosi László: A sáncokon kívül c. könyv, Garai István: A szülőföld zsoltára, Wikipédia. ; ; ; ; Művei: ; • Kibontakozás. Bács-Petrőc, 1944 ; • Életem huszadik őszén. Budapest – Bács-Petrőc, 1944 ; • Májusi eső. Budapest – Bács-Petrőc, 1944 ; • A nyugatra szálló fellegekhez. Budapest – Bács-Petrőc, 1944. ; • Csordulatig. Békéscsaba, 1946 ; • Lángoló erdők. Békéscsaba, 1947 ; • Mesekirály. Békéscsaba, 1948. ; • Pannonia ékkövénél. Balatoni kalendárium. Siófok, 1970 ; • A nyugatra szálló fellegekhez. 2. kiadás. Siófok, 1971. ; • A Szabadság Harmóniája. Siófok, 1971 ; • Vaskoszorú. Siófok, 1972. ; • Szépszavú elődeim. Siófok, 1975 ; • Miserere. Budapest, 1975 ; • Euterpé védelmében. Budapest, 1977 ; • Az Ízisz-emlők himnuszából. Budapest, 1977 ; • Pectore forti. Elszánt szívvel. Siófok, 1980 (Bilingvis) ; • Bakonyi zászlóalj. Budapest, 1980 ; • Caerculeo sub divo Pannoniae Italiaeque. Rómadicsérő, Budapest, 1984 (Bilingvis) ; • Végvári gyaloghadnagy. Budapest, 1987 ; • Ditirambus a mustármagról. Budapest, 1988 ; • Filia Mursellae. Mursella lánya. Budapest, 1990 (Bilingvis) ; • Vasrács és boltív. Budapest, 1990 ; • Duna-völgyi jeremiád. Budapest, 1991 ; • Tiszta lelkek zendülése. Budapest, 1992 ; • A szülőföld zsoltára. Budapest, 1992. ; • Májusi dal Anakreonnal. Budapest, 1992. ; • Pompéji katona. Budapest, 1994 ; • Ignavia propraetorum. A helytartók gyávasága. Budapest, 1994 (Bilingvis) ; • Erkélyközi tárgyalások. 1994 ; • Ébressz kürtös virradatkor. Budapest, 1995 ; • Kankalin tűzesőben. Budapest, 1995 ; • Léted irgalmas kelyhe. Budapest, 1995 ; • Hazai Rodostó. Budapest, 1995 ; • A lélek őrtüzeivel. Budapest, 1996 ; • Sebet kapott a Föld szíve. Budapest, 1996 ; • A száműzött krónikás. Budapest, 1997 ; • Lángja kicsi mécseseknek. Flammae parvae lucernarum. Budapest, 1998 (Bilingvis) ; • Vígasztaló enyéimnek. Budapest, 2000 ; • A jó pásztor nyugvóra tér. Budapest, 2001 ; ; Életéhely kapcsolódó települések: ; Nagyölved, Érsekújvár, Pozsony, Budapest, Dunaszerdahely, Ipolyság, Békéscsaba, Siófok, Bács-Petrőc, Szeged, Esztergom, Mezőker, Bécs