Fabriczy Sámuel
Más - egyéb
* Poprád, 1791. március 18. – † Lőcse, 1858. március 18. / ügyvéd, jogi író, egyházkerületi felügyelő, az MTA levelező tagja (1832) ; ; Fabriczy András (1751–1830) evangélikus lelkész, egyházi író fia, Fabriczy János bátyja, Fabriczy Kornél (Lőcse) apja. Szülővárosának elemi iskolájában kezdte tanulmányait, a lőcsei ev. líceumban teológiát, bölcseletet, antropológiát, fizikát, egyháztörténetet és esztétikát, a késmárki líceumban jogot, politikai tudományokat és diplomatikát tanult. 1808–1809-ben előbb Miskolcon, majd Eperjesen a megyei főügyésznél működött. A jogi tanulmányok után 1810-ben ügyvédi vizsgát tett, majd megyei tisztségeket viselt, utóbb ügyvédi gyakorlatot folytatott. 1814-ben Berzeviczy Gergely (Kakaslomnic) meghívására Kakaslomnicra költözött, ahol ügyvédként tevékenykedett és több alkalommal jeles tudósok társaságában természettudományi célú kirándulásokat is tett a Tátrában. A Tudományos Gyűjteményben 1819-től sűrűn írt időszerű kérdésekről jogi cikkeket (ezeket Szinnyei József szinte hiánytalanul felsorolja főművében). 1848-ban miniszteri tanácsos Pesten, ahol Toldyval, Vörösmartyval, Bajzával, Helmeczyvel, Széchenyi Istvánnal került kapcsolatba. A szabadságharc után haláláig ismét ügyvéd Lőcsén. Főleg büntetőjogi munkái jelentősek. Az esküdtszék intézményének első hazai kezdeményezője, Berzeviczy Gergely első életrajzírója (a mű nincs meg). Számos munkája csak kéziratban maradt fenn. ; ; Főbb művei: ; Elementa juris criminalis Hungarici, 1819, ; Szepes megyéről nemzetgazdásági tekintetben, 1823, ; Aesthetikai és philológiai eretnekségek, 1826, ; Manuale procuratorum, 1828.