Ezernyolcszáznegyvennyolcadik évbe
Ének
1. Ezernyolcszáznegyvennyolcadik évbe ; Letekintëtt az Úr Isten a földre, ; Körül nézte széles e nagy világot, ; Hogy harcolnak szegény magyar huszárok. ; ; 2. Kis pej lovam patkószëge de fényës, ; Kocsmárosné csárdás jánya de kényës, ; Kócos haját fésüli a vállára, ; ëgy szép hatos kendőt köt a nyakára. ; ; 3. Kis pej lovam arra vagyon szoktatva, ; Többet szalad éhezve, mint jóllakva, ; Mégis megáll mindën ëgyes kocsmába, ; Míg gazdája bemëgy egy icce borra.