Ezernyolcszáznegyvenhetedik évbe’
Ének
1. Ezernyolcszásznegyvenhetedik évbe, ; Mi történt a búzakazal tövében. ; Szabó Julcsa föllépëtt a kazalra, ; Egyënesën beléesëtt a dobba. ; ; 2. Mikor ezt a szeretője meglátta, ; – Gépész uram álljon el a masina, ; De a gépész nem akarja hallani, ; Nem akar a masinája mëgállni. ; ; 3. Szabó Julcsát föltették a szekerre, ; Úgy vitték a főorvos úr elébe, ; Főorvos úr félre fordul, azt mondja: ; – Ennek csak a jó Isten az orvosa. ; ; 4. Nyisd ki anyám, zöldre festëtt kapudat, ; Itt hozzák az összetörött lányodat, ; Piros vére úgy fojik, mint a patak, ; Szeretője szíve majdnem mëghasad.