Erzsébet híd
Erzsébeth híd Komárom
A komáromi Erzsébet híd története a 19. század végén kezdődött, amikor a város dinamikus fejlődése és stratégiai elhelyezkedése miatt tarthatatlanná vált a korábbi, ideiglenes átkelési módok használata. Évszázadokon át csupán hajóhidak vagy kompok kötötték össze a Duna két partját, ám ezek a jégzajlás idején vagy áradásokkor használhatatlanok voltak. A magyar kormány végül az 1880-as évek végén döntött egy állandó, modern vashíd megépítése mellett, amely képes kiszolgálni a növekvő vasúti és közúti forgalmat, egyben méltó kapuja a történelmi Komáromnak.
A híd tervezésével a korszak egyik legkiválóbb mérnökét, Feketeházy Jánost bízták meg, aki később a budapesti Szabadság hidat is megálmodta. Az építkezés 1891-ben vette kezdetét a Magyar Királyi Államvasutak Gépgyárának kivitelezésében. A munkálatok meglepően gyorsan haladtak, és 1892. szeptember 1-jén ünnepélyes keretek között adták át a forgalomnak az akkori magyar királyné, Wittelsbach Erzsébet (Sisi) tiszteletére elnevezett műtárgyat. Érdekesség, hogy a komáromi Erzsébet híd tizenegy évvel korábban készült el, mint a budapesti névrokona, és sarló alakú, rácsos szerkezetével korának egyik legszebb mérnöki alkotása volt.
A 20. század viharai azonban nem kímélték az építményt. Az első világháborút követő trianoni békeszerződés után a híd váratlanul államhatárrá vált Magyarország és az újonnan létrejött Csehszlovákia között. A két világháború közötti időszakban a híd közepén vámvizsgálat és szigorú határellenőrzés zajlott, így a korábban egységes város kettészakítottságának fájdalmas szimbólumává vált. 1919-ben véres harcok is folytak a hídfőnél, amikor a magyar csapatok megpróbálták visszafoglalni az északi városrészt.
A legnagyobb pusztítás a második világháború végén érte a szerkezetet. 1945. március 14-én, a visszavonuló német csapatok a szovjet előrenyomulás megállítása érdekében felrobbantották a híd két középső nyílását. A romok a Dunába zuhantak, és hónapokig akadályozták a folyami közlekedést is. A híd stratégiai jelentősége miatt azonban az újjáépítés szinte azonnal, a harcok elülte után megkezdődött. 1946-ban a roncsok kiemelése és az új elemek behelyezése után a híd ismét használhatóvá vált, bár az eredeti díszesebb formáját egy valamivel egyszerűbb, de robusztus rácsos szerkezet váltotta fel.
A 20. század második felében a híd a szocialista blokk egyik legfontosabb teherforgalmi átkelőjévé vált, ami az évtizedek során jelentősen megterhelte a szerkezetét. A kamionforgalom zaja és a környező utcák zsúfoltsága miatt szükségessé vált egy új megoldás. Ez végül 2020-ban valósult meg a Monostori híd átadásával, amely átvette a nehézgépjármű-forgalmat. Az Erzsébet híd így ma már visszakapta eredeti funkcióját: a két Komárom lakóit köti össze, gyalogosok, kerékpárosok és személyautók számára biztosítva a mindennapi, békés átkelést.