Egressy Béni szobra

Családja régi Borsod megyei református papi dinasztiából ered, de valószínűleg az abaúji Egresből származhattak, amikor II. Ferdinándtól a Galambos név mellé megkapják az Egresi, ill. Egressy nevet is a nemesi rang velejárójaként 1639-ben. Apai nagyapja és dédapja is ismert református lelkész volt, amint apja (Pál, szül. 1770-ben) is erre a pályára lépett. Apai nagybátyja (Samu) viszont zenekedvelő ember volt, aki zeneszerzéssel is foglalkozott. ; Ő zenésítette meg Arany János két versét is: Sírva jön a magyar nóta világra, Leesett a Rigó lovam patkója. Egressy Pál (az apa) Sárospatakon, Bécsben és Jénában is tanult, Miskolcon tanított, de jeles énekes és szónok is volt. Jól játszott néhány hangszeren (zongora, hegedű, fuvola), tehát a családi légkört áthatotta a dal. Pál Jánosiban és Putnokon is lelkészkedett, ahol a helyi prédikátor által nevelt árva leányt (Juhász Julianna) veszi feleségül. Itt születik első fiuk (Pál), majd Lászlófalván 1808-ban Gábor, később Sajókazincon (mely ma Kazincbarcika) 1814. április 21-én Béni. Innen rövidesen átkerültek Sajókápolnára, ahol a kis Béni gyermekkora nagy részét töltötte. Béni nemsokára a miskolci ref. iskola diákja lett, ahol akkoriban még latinul tanultak, majd Sárospatakon folytatta felsőbb tanulmányait. Szülei papi talárban szerették volna látni legszívesebben, de ő a bátyja nyomdokain haladva színész akart lenni. Már Miskolcon csodálhatta az akkoriban ott játszó Dérynét és Laborfalvi Rózát (későbbi Jókainé). Sárospatakon kiváló tanuló, főleg a zene és a magyar irodalom terén. Ekkor tanult Patakon a nála éppen három héttel „öregebb” Erdélyi János is. Ám 1831-ben a család megromlott anyagi helyzete miatt tanítani megy. Először Mezőcsáton próbálkozik, majd innen 1833. január 23-án Kassa felé indul (ahol bátyja színész volt, és éppen a Bánk bán első bemutatójára készültek), és a közeli Szepsiben talál tanítói állást. Legfeljebb egy évet lakhatott itt, mert 1834 elején már a kassai társulatnál súgó, színlapokat ír és a kórusban énekel. 1834. április 23-án jelent meg először a neve a színlapon. Röviddel ezután a kassai színészek anyagi csőd miatt szekérre ülnek, és Kolozsvár, Nagyvárad, Buda felé veszik útjukat. Olyan nevek szerepelnek ekkor a társulatban, mint Déryné, Egressy, Latabár Endre, Udvarhelyi, Szentpétery, Megyeri stb. Kassán pedig a német színészek veszik át a helyüket, amiről később Petőfi elég zaftosan ír úti leveleiben kassai tartózkodása idejéről. ; A Budai Várszínházban alig 21 évesen már 15 szerepben játszik, főleg zenés, énekes darabokban foglalkoztatják. A karigazgató Erkel Ferenc, a dalok szövegírója pedig Egressy. ; 1835. szeptember 28-án ott találjuk őt is azon színészek között, akik Pesten a Grassalkovich telken elkezdik egy színház építését. Közben főszerepeket is kap, mint Figaro alakítása, és 1936 végére túl van a 100. szerepén. A Pesti Magyar Színház (a későbbi Nemzeti) 1837. augusztus 22-én nyílt meg Vörösmarty Árpád ébredése c. darabjával. ; Az új színház teret nyit szerzőnek, színésznek egyaránt, míg a közönség magyarságát is tanúsítja jelenlétével. Béni fordít, kóristákat tanít be, cigányokból zenekart hoz létre, 146 versmegzenésítését ismerjük (például Petőfitől is), és Erkel számára megírja a Hunyadi László és a Bánk bán szövegkönyvét (librettóját). 1843-ban a Szózat megzenésítésére kiírt pályázatot nyerte meg. Gyenge tüdeje miatt az énekes főszerepekről le kell mondania. A szabadságharc alatt csak 1848 szeptemberéig játszik, és jelentkezik a honvédek közé. ; A kápolnai csatában megsebesült, ezután kerül Komáromba, ahol Klapka György zenekari igazgatóvá nevezi ki. Itt írja a híres Klapka-indulót (Föl, föl, vitézek a csatára…). Mint komáromi katona, a fegyverletétel után nem kap büntetést, és már 1850 elején újra játszik. ; Tizenöt szerepben közel százötven estén lép közönség elé ebben az évben, de megromlott egészsége már nem bírja ezt az iramot, és 1851. július 17-én az örök mennyei társulathoz távozik. Összesen mintegy kétezerszer szerepelt és 324 szerepet alakított. ; Síremlékén ez volt olvasható: „AKI SZERETTEI EMLÉKÉBEN ÉL, AZ NEM HAL MEG, CSAK TÁVOL VAN. A HALOTT AZ, AKIT ELFELEJTENEK.” (Első síremléke elpusztult, de Szilágyi Ferenc és családja 1994-ben újat emeltetett számára a budapesti Kerepesi temetőben.) ; Ezért volt természetes a szepsiek számára, hogy amikor a falusi színjátszók országos fesztiváljának rendezését a Csemadok Területi Választmánya átvette, akkor Boda Ferenc javaslatára felvették Egressy Béni nevét, bár a városka csak egy epizód volt az életében. ; Amikor pedig Szepsi elnyerte a város történelmi magvának felújítására kért támogatást, akkor Egressy szobrának felállítására is pályázatot írtak ki. Ezt végül Ferenc György nagykaposi alkotó faraghatta ki a helyi mészkőbányából származó márványba.