Duray Miklos Emlekmu 20250704 181234
Duray Miklos Emlekmu 20250704 181219 Duray Miklos Emlekmu 20250704 181223

Duray Miklós emlékhely

Duray Miklós (született 1945. július 18-án, Losoncon – elhunyt 2022. december 30-án) a felvidéki magyar közösség kiemelkedő alakja volt, aki a geológusi pályától a kemény-granitos politikai küzdelmekig ívelte életútját. Születése idején a csehszlovákiai magyarok üldöztetésének legsötétebb időszaka kezdődött, amely Destinációjához méltóan alakította elkötelezett útját 

Ifjúként, geológusként végzett a pozsonyi Komenský Egyetemen, majd a Szlovák Tudományos Akadémián és a Doprastavnál helyezkedett el – mindez azonban csak a kezdet volt. Már diákként aktívan küzdött a magyar kisebbség jogaiért, és részt vett az emberi jogokért folytatott demokratikus mozgalmakban. Ez a szenvedély vezette, hogy megalapítsa a Csehszlovákiai Magyar Jogvédő Bizottságot (a későbbi “Együttélés” mozgalom előfutára), és hogy aláírja a Charta 77 dokumentumot 

Az 1980-as években többször letartóztatás áldozata lett – jogellenesen, politikai okból vádolták meg. Keleten és nyugaton is nemzetközi tiltakozások indultak érte – Amnesty International, PEN-klub és más szervezetek közbenjárására szabadul.

A rendszerváltás után kulcsszerepet játszott a felvidéki magyarság politikai szerveződésében. Részt vett az "Együttélés" mozgalom megalakulásában, és alapítója volt annak a pártszövetségnek, amely később Magyar Koalíció Pártként (MKP) működött – egyesítve a magyar közösség választói erejét 

Íróként is aktív maradt: könyvei dokumentumok, esszék, politikai tanulmányok és mesekönyv formájában jelzik elkötelezettségét. Több tucat önálló kötete jelent meg, többek között a Kutyaszorító I., Kettős elnyomásban, Csillagszilánk és tövistörek, Önrendelkezési kísérleteink, Ne félj, csak higgy!, és még sok más 

Legfőbb célja nem a hatalom hajszolása volt, hanem a kisebbségi közösség lelki és szellemi felzárkóztatása. Szavai szerint: „Amit tettem, sohasem tartottam áldozatnak, hanem azért tettem, mert az tűnt számomra természetesnek” – és ez a meggyőződés a legjelentősebb örökségévé vált 

december 30-án hunyt el, életműve azonban tovább él az írásaiban, a politikai és közösségi tevékenységében, valamint az emlékezésekben, amelyeket Losoncon és szerte a Felvidéken rendeznek – például az Együttélés mozgalom 35. évfordulóján tartott emléknap

Felirat/szimbólum:

A HAZA TE MAGAD VAGY

Gyűjtemény:

Értéktár

Település:

Martos   (Martosi népfőiskola területe)