Danielik Nepomuk János

* Murányalja, 1817. május 20. – † Eger, 1888. január 23. / katolikus pap, író, újságíró, az MTA tagja (1858) ; ; Tanulmányait Rozsnyón a premontreiek gimnáziumában kezdte, a pesti központi szemináriumban fejezte be és 1836-ban bölcseleti doktori címet szerzett. Ettől kezdve folyamatosan írt különböző témájú cikkeket a korabeli lapokba. Különösen az oktatás reformjával kapcsolatos elképzeléseire figyeltek fel. 1839–1848 között a rozsnyói líceum tanára volt. 1848 márciusában Pestre költözött, ahol a Religio és Nevelés című lap szerkesztője, 1849-ben pedig tulajdonosa lett. Kezdetben a Habsburgokkal lojális szellemben szerkesztette, ezért az 1848/49-es szabadságharc bukása után még a magyarországi iskolák átszervezését irányító bizottságba is meghívták. Báró Kemény Zsigmond hatására azonban fokozatosan szembefordult a bécsi udvar törekvéseivel és a Religióban közölt néhány cikke miatt 1851 augusztusában két havi börtönre ítélték és a lap kiadását egy évig szüneteltették, de 1852–1855 között ismét megjelent. Danielik ezekben az években különböző egyházi tisztségeket is betöltött, 1858-ban pedig a Pesti Napló munkatársa lett. 1861-ben című pristinai püspökké nevezték ki. Később visszavonult a közélettől és elsősorban könyvek szerkesztésével és kiadásával foglalkozott. A Szent István Társulat megbízásából magyarra fordította Caesar Cantu hatkötetes világtörténetét, valamint kiadta az Egyetemes Magyar Encyclopaedia 13 kötetét (1859–1876). ; ; Főbb művei: ; A katholikus egyházi javak és alapítványokról tulajdonjogi tekintetben, 1848, ; Kolumbus vagy Amerika felfedezése, 1856, ; Magyarországi Szent Erzsébet élete, 1857, ; A történet szelleme, 1857, ; A premontreiek I., 1866, ; Jelenetek az egyházi beiktatás joga és módja felett vívott harcokból, 1870, ; A jog alapja és kútforrása, tekintettel a scolasticusokra, 1881, ; Középkori államtan I-II., 1881–1882.