Csontos Vilmos

* 1908. október 11. Garamsalló, † 2000. szeptember 12. Zalaba / költő. ; ; Öt elemi osztály elvégzése után napszámosként dolgozott, majd kitanulta az asztalosmesterséget. Saját műhelyében dolgozott, majd 1950-től két évtizeden keresztül a zalabai egységes földműves szövetkezet pénztárosa volt. ; Első verse 1929-ben jelent meg a lévai Bars c. hetilapban: Erről így ír: „Az újság kétszer is kiesett a kezemből, amíg ráakadtam a nyolcsoros kis versikére, s alatta a nevemre. Olvastam, olvastam a verset, s alatta a nevem betűi összefutottak… Egyszerre azt vettem észre, hogy egy könnycsepp hull az újságpapirosra.” Csontosnak a hiteles és hatásos költői szó- ért keményen meg kellett küzdenie, amelynek nyomai a legtöbb versén fellelhetők. Egyik fiatal barátja és kritikusa, Varga Imre ezt írta róla: „Hangja ott válik hitelessé, ahol a maga hétköznapjait szedi versbe cifrázás és érzelgős felhangok nélkül.” Első verseskötetét Magyar ugaron címmel 1932-ben adták ki Léván, a sorrendben második négy évvel később, Üzentek értem címmel Zselízen jelent meg. ; A második világháború idején Erdélyben és az orosz fronton szolgált. 1948. október 9-én megnősült és zalabai lakos lett. A Csemadok alapító tagja, az alapszervezet elnöke és titkára. ; 1975-ben Nemzetiségi Díjat kapott, 1999-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjével tüntették ki. ; ; Főbb művei: ; Magyar ugaron (versek, 1932), Tovább kell menni (versek, 1941), Kell itt a szó! (versek, 1956), Hiszek az emberben (versek, 1961), Új szerelem (versek, 1966), Csendes lobogással (1968), Gyalogút (önéletrajz, 1972, 1988), Örökség (versek, 1973), Estéli ének (versek, 1982), Veletek vagyok (versek, 1987), Pacsirtaszó (válogatott versek, 1995).