Csicsói református templom 1956

1956 tele. Novemberben született nővérem, nemegészen hét hónapra. Apám begyújtott a cserépkályhába és májusig egyfolytában fűtött. Ekkor anyám szülőházában laktak. Hajnalban született a kisbaba, még nem számítottak rá. Apám reggel elindult fáért egy kézikocsival. Az utcán szembetalálkozott a 4-5 éves Nagy Lacikával, Laci bácsi és Zsófi néni kisfiával. Óvodába ment, akkor még egyedül is közlekedhettek a kisgyerekek. – Bár anyám mesélte (és még én is emlékszem milyen volt), vigyázva, figyelmesen kellett haladni, mert a mély kocsivágásokból akármikor előbukkanhatott egy kisgyerek. – Lacika megszólította apámat: Imre, hová mész? Apám udvariasan felelt: Hajnalban megszületett a kislányunk, Hajnalka. Megyek fáért, hogy fűthessünk, meg ne fázzon. Lacika feltartotta mutatóujját, úgy billegette: Hajnalka, mert hajnalban született!