Besütött a szép holdvilág a kaszárnya udvarán
Ének
Besütött a szép holdvilág a kaszárnya udvarán, ; Végigsütött tizenhármas honvédbaka vaságyán. ; Még a hold is könnyet áraszt a búcsúzó bakára, ; Isten véled Pozsony város hegyes, völgyes határa. ; ; Isten véled, kisangyalom, megyek már szabadságra, ; Azt sajnálom kisangyalom, nem járhatok hozzád má. ; Majd csak elgyün minekünk is boldog szabadság, ; Hazamegyek, ölelem a babám karcsú derekát. ; ; A pozsonyi Széplak utcán végigmenni nem merek, ; Mer’ azt mondják (a) barna lányok, hogy szeretőt keresek. ; Nem köll nékem, van már nékem kökényszemű kis barna, ; Jobb vállárul (a) bal vállára göndörödik a haja.