Balassa Géza emléktáblája

Balassa Géza (1914. III. 10. Felsőbaka – 1994. II. 20. Pozsony) ; ; 1914. március 10-én született Felsőbakán (Hont vármegye). Apja Gusztáv Adolf, zólyomlipcsei születésű evangélikus falusi kántortanító. Édesanyja a ceglédi református Okos Teréz. Körmöcbányán 1933-ban leérettségizett. Egyetemi tanulmányait a pozsonyi evangélikus teológián kezdte meg (1933/34), majd a pozsonyi Állami Pedagógiai Akadémiára iratkozott be, ahol 1935-ben népiskolai, majd 1939-40-ben polgári iskolai tanári képesítést szerzett (szlovák nyelv, földrajz, történelem). ; Közben egy rendelet miatt, mely kötelezte az állami alkalmazottakat az első Szlovák Köztársasásgban, hogy csak szlovákul írt vezetéknevet használhatnak, családnevét szlovákosították (Balassa → Balaša). ; 1941-ben kezdeményezője lett egy helytörténeti múzeum létrehozásának Zólyomban, mely 1944-ben meg is nyílt. A világháború után szívügyének tekintette a zólyomi vár megmentését. Így a vár felújításának kezdeményezője és felügyelője lett. Ekkor fedezte föl Mayer Ede II. Rákóczi Ferenc-szobrát, melyet később Borsinak ajánlott föl, s az 1969 óta a fejedelem szülőháza előtt áll. 1949-ben, a szlovák nemzeti fölkelés ötödik évfordulója alkalmából a várban kiállítást rendezett az addig összegyűjtött anyagból. ; 1944-től a túrócszentmártoni Állami Régészeti Intézet (ÁRI) titkáraként dolgozott. ; 1945. február 19-én beiratkozott a pozsonyi Szlovák Egyetemre. 1947-ben középiskolai, két évre rá gimnáziumi tanári képesítést szerzett földrajz-történelem szakon. Közben régészeti tanulmányokat is folytatott. 1949. június 1-én vette át diplomáját. ; 1948-tól 1952-ig a radványi könyvtárban és levéltárban dolgozott (Állami Talajgazdasági Intézet – Štátny pôdohospodársky archív). E munkája során teherautóval járta a környék elhagyott kúriáit és kastélyait, hogy megmentse a pusztulástól az elmenekült nemesi családok levéltári anyagát. Ezután került a besztercebányai múzeumba az ÁRI javaslatára (1952-1962). Az ő ásatásai alkották a múzeum régészeti anyagának gerincét. A múzeumból 1962-ben kénytelen volt távozni. Az ellentétek hátterében apám magyarsága állt. ; A műemlékvédelmi hivatal (SUPSOP) kerületi központjában lett osztályvezető a restaurációs és dokumentációs osztály élén, majd rövid ideig igazgatóhelyettes, de az 1968 utáni visszarendeződés miatt – mivel sohasem volt párttag – ezt a tisztséget nem tölthette be. Itt dolgozott 1963-tól 1976-ig. Ebben az időben szerkesztette és írta a hivatal Zpravodaj nevű időszaki szakmai folyóiratát 1963-tól 1973-ig, összesen 14 számot. ; Számos műemléki helyreállítást személyesen irányított (Besztercebányán, Selmecbányán, Alsósztregován, Korponán, Turdosinban, Kosztolányban, Zolnán). Vezette a znióvári (Turul-vár) ásatásokat, amiről közleményei is megjelentek (1965). Ugyancsak ásatott a liptóújvári középkori várban, s erről is beszámolt a nyilvánosság előtt (1973). Az ő vezetése alatt nyerte vissza eredeti szépségét a XIV. századi póniki templom (Zólyom megye), mely az első hiteles magyar zászlóábrázolást őrzi. ; Művészettörténeti kutatásaiból megjelent tanulmányai közül megemlítjük a Rimaszombati járás műemlékei (1968), a Zólyomi járás műemlékei (1969) c. dolgozatait. – 1966-ban jelent meg egy kiállítási katalógusa Közép-Szlovákia műemlékvédelméről. 1971-ben rendezte sajtó alá Az ingó műemlékek összeírása Közép-Szlovákiában c. kiadványt. ; Megírta Zólyom (1956) és Korpona történetét (1964). Megemlítjük Besztercebánya (1955) és Zólyom városának bibliográfiáját (1959). Lefordította szlovák nyelve és átdolgozta Matunák Mihály munkáját a véglesi vár történetéről (1960). Ugyanebben az évben jelent meg tőle közép-szlovákia ókori népességéről szóló munkája. Feldolgozta a Zólyomi járás történelmi műemlékeit (1964). Zólyom a luzsicei kultúra idejében c. munkája ugyanebben az évben jelent meg. ; Régészeti ásatásainak eredményeit is számos közleményben tette közzé (Zólyom /1952/, Pereszlény /1955/, Korpona /1957/, Gyügy /1956, 1960/, Tornalja-Dobogó /1959/, Darnya /1962/, Besztercebánya /1956/...) ; 1971-ben jelent meg egyetlen magyarnyelvű munkája, a Gömör az őskorban, mely egy korábbi tanulmányának fordítása (Praveké osídlenie Gemera, 1965). ; Földolgozatlan pénzekből több mint 9.000 meghatározása fűződik nevéhez. ; Nyugdíjbavonulása után Pozsonyba költözött. ; 1994. február 20-án távozott az élők sorából. Földi maradványait a besztercebányai evangélikus temetőben helyezték örök nyugalomba, ahol azóta hű társa, felesége is nyugszik. ; Zolnay László (1916 - 1985) régész, művészettörténész írta róla: „Az ő szerepét Közép-Szlovákia műemlékeinek, sőt műtárgyainak megmentésében, azok helyreállításában s nem utolsósorban publikálásában csak a mi nagy úttörőinknek – Rómer, Henszlmann, Ipolyi – szerepével hasonlíthatjuk össze.” ; ; 1964-ben kidolgozta az alsósztregovai Madách-múzeum forgatókönyvét, anyagának jelentős részét összegyűjtötte, a kastélyt az ő vezetése alatt állították helyre, és nyitották meg a tárlatot ünnepélyes keretek között.