Azt gondoltam nem köllök katonának
Ének
Azt gondoltam, nem köllök katonának, ; Gondját viselëm az édesanyámnak. ; De már látom, nem viselëm gondját szegénynek, ; Oltalmára bízom a jó Istennek. ; ; Tele van a temetőárok vízzel, ; Tele van a szívem keserűséggel. ; Jó az Isten, ki a vizet, sej, elárassza, ; Bús szívemről a bánatot lemossa.