Az sajógömöri egyház jótevőinek emléktáblái

A három emléktábla: ; - L Koncz Mártonnak, áldott emlékű jótevőjének, örök hálája jeléül a sajó gömöri ev. egyház, 1936-ban ; - Egyházunk és iskolánk jótevői: Szent-Iványi Miklós és József 100 000 forint polgári iskolára, Mikola György templomépítő lelkész és orvos, Bogár Lajos tanító, a község kultúrájának megalapozója ; - Egyházunk jótevői: A nagyharangot, 24 ezer korona értékben, melyet a II. világháborúban hadicélokra elvittek, id. Deákpál Márton, a középső harangot Cs. Csala András 14 ezer korona értékben, a kis harangot Adorján Péter 3000 korona értékben ajándékozta az egyháznak. ; Szent-Ivány Miklós mecénásként a saját vagyonából alapította meg 1884-ben Sajógömörön a messze földön híres evangélikus fiúiskolát. ; Mikola György, ág. ev. lelkész és alesperes volt Sajó-Gömörben, hol működésének 55. évében 1900-ban meghalt 84 éves korában. ; Munkája: Gyászbeszéd, melyet Máday Károly tiszai ág. hitv. ev. superintendens úr felett az egyházkerületi gyűlés által Rozsnyón 1871. máj. 31. tartott emlékünnepélyen az ev. szentegyházban elmondott. Rozsnyó, 1871. ; Bogár Lajos emlékezete: ; A népnevelés egy kiváló bajnokának, a magyar kultúra egy fáradhatatlan harcosának a ravatala körül gyülekezett febr. 26-án Sajógömör község apraja-nagyja, a sajógömöri ev. egyház közönsége, barátok, kartársak szomorú serege. ; Egyházának, községének egy félszázadon át hű tanítója volt, aki 73 éves korában, négy évi nyugdíjaztatás után, rövid, de kínos szenvedés után elhunyt. ; Hálátlanok lennénk, ha nyomtalanul elsuhannánk emléke felett e lapban, mely a magyar népnevelés és kultúra szolgálatában állva, mindig elismeréssel adózik a nemzet napszámosainak. ; Pestalozzi a nagy nevelő sírjára a hálás utókor e szavakat írta: „Ember, keresztyén, polgár, másoknak minden, magadnak semmi, tisztesség nevének." E szavak fényét láttam ragyogni Bogár Lajos koporsóján is. ; Ember volt telve szívjósággal, rajta beigazolódott a költő szavainak igazsága, hogy, „ki a virágot szereti, rossz ember nem lehet." Ember volt, aki társában is fölismerte az embert és megbecsülte azt. Ember volt, küzdő, munkálkodó ember, akit az élet, a nagy tanítómester nevelt, önfeláldozó ember volt s épen ezért „nagy" a szürke porban. ; Keresztyén volt, aki életelvévé tette e szavakat: „imádkozzál és dolgozzál." A munkakör, amelyre Isten elhívta, a legszebb és legtövisesebb. Lelke pazar kincsét fejedelmi bőkezűséggel szórta szét a világnak s ő maga koldus maradt. És hogy mégis milyen odaadássa! és lelkesedéssel végezte a nevelés munkáját, annak bizonysága, az a 3 nemzedék, melyet ö nevelt. Egyháza és községe saját halottjának tekintette s a templomban ravataloztatta fel holttestét. ; Sírjánál a polg. iskola nevében: Bencze Sámuel polg. iskolai igazgatóba község nevében: Németh Pál biró, a magyar tanító egyesület nevében: Lengyel tomoljai ig. tanító, egyháza nevében: Márton János másodfelügyelő mondottak búcsúszavakat. ; „Nem halt meg az, ki milliókra költi ; Élte dús kincsét, ámbár napja múl, ; Hanem levetvén, ami benne földi. ; Ez éltető eszmévé finómul." ; Egyed Aladár, ev. lelkész. ; Sajógömör, 1922. febr. hó.