Az I. és II. világháború áldozatainak emlékműve
Szobor, emlékmű, emléktábla
Az első és második világháború sok áldozatot követelt. Az ő emléküket őrzi az 1993-ban a ravatalozó mellett közadakozásból felállított emlékmű. Itt olvashatjuk a falu minden háborús áldozatának nevét, de emléket állít azoknak az ismeretleneknek is, akik a háborúban a faluban vesztették életüket és itt lettek eltemetve. Az emlékművet egy emelt térre építették. Két falból áll. Szemből nézve, a bal oldali falon, elöl a Madonnát – gyermekeit sirató anya – ábrázoló bronz dombormű Nagy János ismert felvidéki szobrász alkotása. Ezen az oldalon két tábla van, a 2. világháború áldozatainak nevével. A jobb oldali falon, elöl ez a felirat olvasható: „Az I. és II. világháború áldozatainak emlékére emeltette Csicsó község 1993”. Ezen az oldalon egyetlen tábla van az 1. világháború áldozatainak neveivel. Az első világháború áldozatainak külön-külön emléktáblát állítottak a háború után a katolikusok – rózsaszín márványból, templomuk kőkerítésének külső oldalán – és a reformátusok – vörös márványból, templomukban, a szószékkel szemben.
Ezek az emlékművek azonban nem csak a háborúban elesett hősöknek állítanak emléket, hanem a béke és a megbékélés szimbólumai is. A közösség számára fontos, hogy emlékezzen a múltra, de ugyanolyan fontos, hogy tanuljon belőle, és törekedjen a jövőben a békére és a megértésre. Az emlékművek látogatói számára ezek az üzenetek jelennek meg a falakon olvasható nevekben és a műalkotásokban. Az emlékművek gondozása és karbantartása a helyi közösség feladata. Minden évben megemlékezéseket és rendezvényeket szerveznek, hogy tiszteletüket fejezzék ki azok iránt, akik életüket adták a hazáért. Az emlékművek olyan közösségi terek, ahol az emberek összegyűlhetnek, hogy közösen emlékezzenek és tisztelegjenek. A templomokban elhelyezett emléktáblák is fontos szerepet játszanak a közösség életében. Azok az emberek, akik a templomokba járnak imádkozni, gyakran megállnak az emléktábláknál, hogy elolvassák a neveket és imádkozzanak az áldozatokért. Ez a gyakorlat segít fenntartani az emlékezetet és a tiszteletet azok iránt, akik a háborúkban vesztették életüket.