Az elcsalt menyecske (Kiment kiment a menyecske)

Kiment, kiment a menyecske, ; Az erdőnek közepibe, ; Az erdőnek közepibe, ; Annak is a sűrőjébe. ; ; Arra sétált a katona, ; Megy a menyecskéhez csókra, ; A menyecske visszafordul, ; A katona felé hajol. ; ; Kihúzza ja fényes kardját, ; Levágja katona nyakát. ; Felöltözött ruhájába, ; Felült katona lovára. ; ; Beugraszt a falujába, ; Kérdez a bíró házára: ; – Jónap Isten, bíró gazda. ; – Adjonisten jó katona. ; ; – Bíró gazda adjon szállást, ; – Nem adhatok, jó katona. ; Mert nincs nékem feleségem, ; Nincsen ki vacsorát főzzön. ; ; – Nem kell nékem jó vacsorád, ; Tiszta íkes meleg szobád, ; Beérem a magaméval, ; Az én kanafász dunnámmal. ; ; – Bíró gazda menjen boré, ; Van énnékem költőpínzem, ; Nígyszáz forint a zsebembe, ; Az ötödik a nyeregbe. ; ; Bíró gazda elment boré, ; A katona levetkőzvén. ; Kigombolja kis lajbiját, ; Megszoptatja a kis fiát. ; ; Haza ment a bíró gazda, ; Dicsekedik a kis fia, ; – Atyám, édes kedves atyám, ; Ez volt az én édesanyám. ; ; – Hallgass te kis fiú, hallgass, ; Nem volt a te édesanyád. ; Megösmerném járásárú, ; Víkon karcsú derekárú. ; ; – Ha jén aztat tudtam vóna, ; Hogy ő a te ídesanyád, ; Nem eresztettem vóna én ; Tizenhatezer forintér.