Ág Tibor
Más - egyéb
* Pozsony, 1928. április 13. – † Nagymegyer, 2013. augusztus 29. / népzenekutató, karnagy, szakíró ; ; Eredeti neve: Obenau Tibor. Általános és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, majd a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészeti Karán szerzett tanári oklevelet. 1953-ban lett a Népes hivatásos népművészeti együttes egyik vezetője, annak megszüntetése (1955) után az Ifjú Szívek népi táncegyüttes megalapításában és irányításában közreműködött, később (1967–1976 között) a Csemadok néprajzi szakelőadójaként tevékenykedett és fontos szerepe volt a Szőttes Népi Táncegyüttes elindításában. Az 1970-es évektől Nagymegyeren élt. 1977-tól nyugdíjba vonulásáig (1988) a dunaszerdahelyi Városi Művelődési Ház szakelőadója volt. Egyik elindítója és titkára volt (1969-ben) a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaságnak, amelyet azonban a Prágai Tavasz bukását követő politikai visszarendeződés („normalizáció”) idején feloszlattak. Az 1989-es rendszerváltást követően (1990 tavaszán) az újjáalakuló Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság tiszteletbeli elnökévé választották, 1993-ban pedig ő lett a nevét közben Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaságra változtató szervezet Népzenei Munkaközösségének a vezetője. Sokrétű tevékenységének fontos része volt a népdalgyűjtés és népdalfeldolgozás. Az egyik legeredményesebb magyar népdalgyűjtő, aki több mint 16 000 népi dallamot jegyzett le a Zobor vidéken, a Mátyusföldön, Gömörben és Kelet-Szlovákia magyarlakta településein. Az elmúlt évtizedekben a szlovákiai magyar kórusmozgalomban ; is jelentős munkát végzett, több énekkarnak volt a megalapítója vagy szakmai-művészeti vezetője, karnagya. Másokkal együtt életre hívta a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Énekkarát (ma a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusa). A Magyar Művészeti Akadémiának 2012-ben lett a rendes tagja. ; ; Tevékenységét számos kitüntetéssel és díjjal ismerték el: ; a Magyar Köztársaság Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának Életfa Díja (1995), ; a Márai Sándor Alapítvány Nyitott Európáért Díja (1997), ; Pro Probitate – A helytállásért Díj (1999), ; Posonium Irodalmi Díj Életműdíja (2001), ; a Ľudovít Štúr Díj III. fokozata (2002), ; a Szlovák Köztársaság Kormányának Aranyplakettje (2003), ; a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje (2008), ; Harmónia Életműdíj, 2013. ; ; Főbb művei: ; Édesanyám rózsafája (palóc népdalok), 1979, ; Vétessék ki szóló szívem (szlovákiai magyar balladák, Sima Ferenccel), 1979), ; Kodály nyomában (Mórocz Károllyal), 1979, ; Az Aranykert muzsikája. ; Csallóközi népdalok, 1999, ; Felsütött a nap sugára. Kelet-szlovákiai népdalok, 1999, ; Csináltassunk hírharangot. Nyitra-vidéki népballadák, 2001, ; Népdalkutatók nyomában Szlovákia magyarlakta vidékein, 2007, ; A csillagok teremtője, 2009, ; Tiszán innen, Bodrogközben, 2009, ; Nem szánt vet az égi madár, 2010.