A szeretőm udvarába áll ëgy aranyos diófa

1. A szeretőm udvarába áll ëgy aranyos diófa, ; Alatta ja kis pej lovam felnyergelve, kantározva. ; Aranyos a kantárja, réz annak a zablája, ; Lehajtom a bús fejem a rózsám ölelő karjára. ; ; 2. Megüzenem vagy megírom, vagy még magam is megmondom, ; Hogy az Isten, a jó Isten árvát egyet se ne jadjon, ; //: Mër’ az árvát az ág is, bántja még a madár is, ; Így hát kedves kisangyalom árva vagyok én magam is. :// ; ;