A magas-tátrai Karbunkulus-torony
Monda
Megjegyzés: ; A rege ma is él a nép ajakán, s egy késmárki fi, a nagy képzettségű és költői lelkületű Lindner Ernő tanár hat különböző alakban használta föl tárgyul szepességi dialektusban írt szép költeményeiben, melyek közül, mint a magyarországi tájszólások egyik költőileg is szép mutatványát közöljük, a legrövidebbet: ; ; Szép szőke juhász-leány, drága babám, ; Mondd: lész-e az én kicsi hitves arám? ; ; Szép ifjú vadász, örömest leszek én, ; Csak az a rubintkő lenne enyém. ; ; Óh azt a rubintot, ím meghozom én, ; Biztos nyilam éri a szirt tetején. ; ; Hogy szórja a szikrát a légen át, ; Ím menten öledbe repül, ládd, ládd. ; ; Ah, nem, deli ifjam, a tóba repül, ; Jaj, a tavi tündér kezébe kerül. ; ; Tündér, vízi tündér, add azt a követ, ; Életre-halálra küzdöm ki veled! ; ; Jaj, ne, deli ifjam, ne menj közel, ; Tündéri karával keblére ölel. ; ; Forró ajakával ajkadra tapad, ; S ím összecsap rajtad örökre a hab.