:
:
A kiirtott kocsmároscsalád
Ének
1. Jaj, de sáros, jaj, de röges ez az út, ; Jakin ez a kilenc bëtyár elindul, ; Jakin ez a kilenc bëtyár elindul, ; Pápajiné judvarába befordul. ; ; 2. – Pápajiné, adjon Isten jó jestét, ; – Adja Isten, másoknak is szërëncsét, ; – Ej, Pápajiné, hogy kívánhat szërëncsét, ; Még az éjjel szivében jár a nagy kés. ; ; 3. Pápajiné kiszaladt az udvarra, ; A két kezét a fejére kulcsolta, ; – Én Istenëm, hova lëgyek, mit tëgyek? ; Hat hónapos gyermëkëmtől mëgölnek. ; ; 4. Ej, Mari lányom eridj lë ja pincébe, ; Hozzál fël bort az aranyos iccéba, ; Pápajiné nem këll nekünk a bora, ; Csak az életë, mëg mindën vagyona. ; ; 5. A kocsis is hajnal fele hazamëgy, ; Ajtót, kaput tátva-nyitva talált ott, ; – Én Istenëm, itt nagy bajnak këll lënni, ; Ajtót, kaput tátva-nyitva találtam. ; ; 6. Ekkor mindjárt befordult a szobába, ; Pápajiné már ő halva találta, ; A két keze sárgi drótval lëkötve, ; Bal zsebéből ki volt az tallér szëdve. ; ;