A kiirtott kocsmáros család (A dánosi pusztának az aljába)

A dánosi pusztának az aljába, ; Állt egy csárda egyedül egy magába. ; Szarvas Istvány volt annak a gazdája, ; Mellette volt felesége és lánya. ; ; Péntëk este kilencre járt az óra, ; Alvóra tért az asszony és Teruska. ; Szarvas uram egyedül volt magába, ; Várta, tán még vendég jön a csárdába. ; ; Nem sokáig köllött nekije várni, ; Jött a cigány, a vad banda ármádi. ; Italt kértek a cigányok szaporán, ; Pedig vérre volt szomjas a karaván. ; ; Szarvas uram borért mënt a pincébe, ; Nagy sikoltás jött e közbe fülébe. ; Sietve jött vissza ő a lakásba, ; Feleségét már ekkor halva látta. ; ; Lejánya is szintén ki volt végezve, ; Tabányi kocsis ott hevert a söntésbe. ; Szarvas uram mikor ezekët látta, ; Bemenekült a hátulsó szobába. ; ; A vad banda gyorsan rohant utána, ; Nem használt az, hogy az ajtót bëzárta. ; Mert az ajtót a baltával kivágták, ; Szarvas Istvány életét kiontották. ; ; Mikor a négy élettel így végeztek, ; Minden értékes holmit összeszëdtek. ; Mint aki jól végezte munkáját, ; Ráadásul felgyújtották a csárdát. ; ; Tűz láttára előjöttek a népek, ; Ekkor látták a borzalmas esetët. ; Mindenkinek jéggé fagyott a vére, ; Mindenkinek sűrű könny jött szemébe.