A kékesdi fűzfának de magos a teteje
Ének
1. A kékesdi fűzfának de magos a teteje, ; Rigómadár fütyörészget felette, ; Mindig csak azt fütyörészi az ágon, ; A rózsámat, galambom, jaj, de nagyon sajnálom. ; ; 2. Barna kislány, ha kimegy a kékesdi határba, ; Jókedvébe' mindig csak azt dalolja, ; Boldogságom senkivel sem cserélem, ; Az én kedves galambom de nagyon szeret engem.