A fényës nap immár lënyugodott

1. A fényës nap immár lënyugodott, ; A föld színë sötétbë maradott, ; Nappali fény éjjelre változott, ; Fáradtaknak nyugodalmat hozott. ; ; 2. Mindën állat mëgy nyugodalomra, ; Az Istentől kirendelt álomra, ; De én, Uram, úgy mëgyëk ágyamba, ; Mintha mennék gyászos koporsómba. ; ; 3. Noha most erős és friss vagyok, ; De magamnak több napot nem hagyok, ; Azt gondolom, minden nap utolsó, ; Ez éjszaka kellhet a koporsó. ; ; 4. Midőn ágynak adom a testëmët, ; Dëszka közé zárom életëmët, ; Hosszas álom érheti szememët, ; A kakasszó hozhatja végemët. ; ; 5. Vessünk számot hát édes Istenem, ; Hogy tégedet ne kölljön fétenem, ; Hogy lehessen bátrabban szólani, ; Midőn meg kell teelőtted állni. ; ; 6. Szined előtt minden nap elesem, ; De te lettél atyádnál kezesem, ; Ha megölsz is, mindig benned bízom, ; Szent véredre futok, ha szomjazok. ; ; 7. Napkelettől egész napnyugtáig, ; Benned bíztam és sok évfáradtig. ; De megbocsáss, mert szívemből szánom, ; Könnyek miatt nincs szemembe álom. ; ; 8. Az ágyamba zokogva költözöm, ; Vánkusomat könnyekkel öntözöm, ; Ha megtartasz holnapi napodra, ; Nem fordítom azt meg bántásodra. ; ; 9. Ne szólíts ki Uram készületlen, ; Vezess első, az enyhítő helyre, ; Hogy juthassak a mennyei jussra, ; Úgy bocsáss el engem a nagy útra.