A falba épített feleség (Elindult elindult)

Elindult, elindult tizenkét kőmíves, ; A tizenharmadik Kelemen kőmíves. ; Építeni kezdték magos Déva várát, ; Amit estig raktak, rëggelig lëomlott. ; ; Tanakodni kezdtek, tizenkét kőmives, ; A tizenharmadik Kelemën kőmives: ; – Kinek legelőbb jön ide felesíge, ; Aztat elégessük, dobjuk be a tűzbe. ; ; Az elígett testből hamut szëdjük össze, ; Mindën szëmit dobjuk az olvasztott mészbe, ; Így hát megállítjuk magos Déva várát ; Szíp asszony hamvával. ; ; Akkor éjjel látta Kelemenné álmát, ; Hogy vírkút fakada az ő udvarába. ; – Kocsisom, kocsisom, kedvesebb kocsisom, ; Húzd elő hintóm, fogd bë a lovakot. ; ; Amikor meglátta Kelemën kőmives, ; Imádkozni kezdett: – Istenëm, Istenëm, ; Hulljon záporesső, hintód törjön össze, ; Az utat veszítse, hogy në érjën ide. ; ; Nem hallgatá mëg a kérését az Isten, ; Hanem közelebb jön kedves felesíge. ; – Jó napot, jó napot, tizenkét kőmives, ; A tizenharmadik Kelemën kőmives. ; ; Másodszor köszöntök, és nëm fogadjátok, ; Ugyan mi baj van itt, nékem megmondjátok. ; – Fogadjuk, fogadjuk, kedves felesígëm. ; ; Nagy törvént csináltunk, meg kell nekëd halnod, ; Kedves felesígëm. – Drága szíp gyermëkëm, ; Mi lësz csak tevéled, ídësanyád mëghal ... ; ; – Fogjátok meg gyöngén, dobjátok a tűzbe, ; A fölszedt hamuját keverjétëk mészbe, ; Evvel építjük fel magos Déva várát, ; Evvel menthetjük meg a falak romlását. ; ; – Jó estét, jó estét, édes jó apukám, ; Hol maradt anyukám, hogy nem jön oly soká? ; – Ne sírj édes fiam, hazajön estére, ; És ha este nem jön, hazajön rëggelre. ; ; Este is eljöve, mégse jöve haza, ; Reggel is eljöve, mégse jöve haza... ; – Mondd meg édesapám, hol maradt anyukám, ; Hogy nem jön oly soká? ; ; – Édes jó gyermekem, tovább nem tűrhetem, ; Édesanyád mëghalt, mert elégettetett, ; És a hamujával magos Déva várát ; Fölépítettük már. ; ; – Átkozott légy hát, magos Déva vára, ; Még a nap së süssön fényesen már rája! ; Elvesztettem érted kedves felesígëm, ; Árván maradt immár ëgyetlen gyermekëm.