A dánosi pusztának az aljába

A dánosi pusztának az aljába', ; Volt egy csárda egyedül egymagába'. ; Szarvas István volt annak a gazdája, ; Karja között felesége és lánya. ; ; Péntek este kilencre járt az óra, ; Nyugvóra tért az asszony és Teruska. ; Szarvas István maga maradt egymagába, ; Várva várta, hogy vendég jön a csárdába. ; ; De nem soká kellett neki várnia, ; Csakhamar jött egy cigány ármádia. ; A cigányok italt kértek szaporán, ; Pedig vérre volt tőtve a karaván. ; ; Szarvas István borért ment a pincébe, ; Nagy sikolytás ütött közben fülébe. ; Szarvas István felsiet a lakásba, ; Feleségét már akkor halva látta. ; ; A lánya is szintén ki volt végezve, ; Parányi kocsis ott hevert a söntésbe. ; Szarvas István amint ezeket látta, ; Bemenekült a hátulsó szobába. ; ; A gaz banda gyorsan rohan utána, ; Hiába volt, hogy az ajtót bezárta. ; Baltájukkal azt is kétfelé vágták, ; Szarvas István életét kioltották. ; ; Mikor a négy élettel így végeztek, ; Összeszedtek minden drága értéket. ; Mikor aztán elvégezték a munkát, ; Ráadásul fölgyújtották a csárdát. ; ; Tűz láttára jöttek össze a népek, ; Akkor látták azt a szörnyű esetet. ; Vérbe fagyott szegény ártatlan testük, ; Minden ember imádkozzék érettük. ; ; Ül a cigány betegen a börtönben, ; Ráncot vet a homlokán a gyötrelem. ; Kérve kérték s várva várták a napot, ; Látnak-e még életükben csillagot. ; ; Akasztófán fognak ők elszáradni, ; Megfogadták, hogy nem fognak gyilkolni. ; Kérve kérték s várva várták a napot, ; De nem láttak soha többé csillagot.